Postbloghu

Címkék

4 (1) adria (1) agykontroll (1) alföldi (1) algyő (1) ancsi (1) antwerpen (2) április (1) áprlis (1) árvíz (1) astra (1) auchan (1) ausztria (1) autó (2) balaton (3) balatonszepezd (1) baleset (3) balkán (3) barátok (19) barom (6) belgium (2) benedek (2) bereg (1) betonkeverő (2) birka (6) biztonság (1) blues (2) bmw (1) bonnie (1) bor (1) borjú (1) budapest (2) bűvös (1) campanile (1) celeb (1) cigány (3) cimbora (1) cora (1) család (21) csilli (10) csontváry (1) dacia (2) darvas (1) dávid (10) dédi (1) dió (1) disznóvágás (3) doge (1) durdevica (1) egészség (8) eladó (1) élmény (2) emberség (6) emléknap (1) építkezés (1) érdekes (1) erdő (1) fácán (1) fajd (1) falu (10) fegyvernek (17) felső (1) fesztivál (1) film (6) fürj (1) gasztro (3) gázbeton (1) gazda (1) gép (1) gépgyár (1) gitár (1) golf (1) gondola (1) görögország (3) gyerek (2) halott (1) hatóság (1) helikopter (1) herfli (1) hinta (8) hipermarket (2) honda (1) honvédség (1) horgász (3) horgászat (3) hős (1) hősi (1) humor (2) húsevő (2) húsvét (1) idióta (15) irodalom (4) iskola (5) isztria (1) iván (1) józsef attila (1) jugoszlávia (1) juhász (2) kaja (3) káptalanfüred (1) karikatúra (1) kasza (2) katona (3) kenyér (1) kerecsen (1) kereskedelem (3) kérész (1) kiképzés (1) kimaradás (1) kína (1) kisebbség (3) kőolaj (1) kopjafa (1) kultúra (7) kutya (1) lakótelep (1) lengyel (1) lőszer (1) löveg (2) magyar (5) máté (7) méhek (1) méhészet (1) menyhal (1) merkur (1) méz (1) mi8 (1) misina (1) montenegro (6) motor (5) motoros (4) mozart (1) mozi (5) multi (1) munka (5) művészet (1) nagymama (1) népszavazás (1) néptánc (1) nyár (2) nyaralás (7) óballa (20) okoskodás (1) óratorony (1) orosz (2) őrség (1) osztály (1) pacal (1) paduc (1) pálinka (1) palota (1) paraszt (10) peca (1) pécs (1) penny (1) plus (1) pm (1) polgár (2) politika (8) politikus (2) porec (1) pörkölt (6) proli (3) propolisz (1) quad (1) rafting (4) ragály (1) repülés (1) retro (1) rialto (1) rokonok (5) sas (2) segítség (2) senkiházi (2) sereg (2) simson (1) smatch (1) sorozat (1) spar (2) spíró (1) stillzon (1) strand (2) sváb (4) szakács (3) szánalmas (6) szapárfalu (1) szarvasmarha (1) szatmár (1) szellem (1) szép (5) szerelem (3) szerencsétlen (4) szigligeti (1) szikora (1) szilikát (1) szilke (1) szilva (1) szolnok (1) szőlő (1) szomszédok (3) szorgalom (5) szovjetunio (2) tábor (1) tanár (1) tara (2) tarack (2) tavasz (3) technika (4) tégla (1) tehén (1) tehetség (3) tenger (6) tesco (1) tettye (1) tisza (9) tiszakóród (1) tiszakürt (1) tiszavirág (1) törökszentmiklós (1) trabant (1) traktor (1) tudás (2) tüntetés (1) túrizmus (1) túrkeve (3) tüzér (2) túzok (1) tv (1) üdülés (11) ünnep (13) ural (2) usa (1) utánzás (3) utazás (5) úttörő (1) vallás (1) váncsa (1) város (4) vasarely (1) vega (1) vélemény (12) velence (1) venezia (1) vércse (1) vidék (22) vihar (1) világválság (2) visegrád (2) vita (1) yvonne (1) zene (5) zündapp (1) Címkefelhő

Dacia - VV 81-78

2008.04.14. 12:52 :: ekkerjoz

1988.-ban adtam el a Trabantom (KZ 62-97), olyan jól sikerült kímélnem, hogy szinte újként kelt el, pedig már ötéves volt. Az árával (és további komoly összegekkel) szaladtam a Merkurhoz, éppen akkor kezdték akciósan kínálni a Dacia 1300 TLX szériát. Ennek az autónak egy komoly előnye volt, ha elsején befizette az előleget az ember az OTP-ben, vagy a Merkurnál, akár két hét múlva kaphatott sorszámot, és szerencsés esetben hónap végén átvehette a kocsit. Más típusokra azért még akkoriban sokat kellett várni, Ladára egy-két évet is. Viszont a pluralizmus és nyíltság hatására, továbbá a megrendülő tervgazdálkodás folyományaként a Polski és a Dacia szinte azonnal vihető volt. Akár kettes Golfot, vagy Opel Kadettet is vásárolhatott a polgár, olyan 600-610 EFt körüli áron. Ennyibe került egy garzon, lakótelepi  lakás is, első emeleten, garázzsal.
Maradtam a román autóipar remekénél, delfinkéket szerettem volna, vajszínű és piros volt csak Debrecenben, ahol át kellett venni. Az átvétel normál esetben furcsa mód zajlott, ha valakinek nem volt Merkuros ismerőse, akár egy napot is üldögélhetett a váróteremben, amíg megkapta a kocsit. Nos, jelentem tisztelettel, nekem volt olyan ismerősöm, aki már aludt egy szobában azzal az ügyintézővel, akitől egy debreceni Merkur alkalmazott lakáskiutalást kapott, tehát úgyszólván sínen voltam. Felkerestem hát a monostorpályi úti "szálónt", voltunk vagy ötvenen vevők. Nem kellett sort állnom, a kontaktszemély átvette a szükséges iratokat, köztük színes papírlapokkal, amiken történelmi személyek és különböző számok ismétlődnek. Kimentünk a placcra, ahol egymillió darab Dacia sült a napon, mind új volt, gyönyörűszép autók. Vagonról éppen szedték le a gépeket, olyan olaszmeló stílusban, nagygáz, nagyfék, amelyik autó ezt kibírta, beállhatott a többi közé. Keresgéltünk a kocsik között, színben hamar kompromisszumot kötöttem a vajszín mellett, az árukiadó kolléga közben inkább a minőségre próbált rávezetni. Olyan autót kerestünk, aminek fekete volt a motorblokkja, szürke a gyújtásrotorja, és átlátszó zöld a tágulási tartálya. Sokszor kellett megkérdeznem, miért ezek a fő szempontok, mire vonakodva elárulta, hogy ezek a típusjegyek utalnak a presztízs szerelésű gépekre, amiket külön meóznak Ploiestiben. Nahát, ennyit jelent a szakmai tapasztalat, gondoltam, de kissé megrémített, mikor elmesélte, hogy az autók olyan 5-8 százaléka a vagonról sem bír magától lejönni, annyi a selejt szerelésű köztük. Egy gmk például arra szerződött a Merkurral, hogy ezeket a gagyi autókat javítsák munkaidő után, mert visszaküldeni, na azt nem lehet.
Innentől kezdve én is komolyan vettem a keresgélést, szűkült a kör, de alig találtunk átvehető kocsit. Valamilyen alkatrésze mindnek hiányzott, akkumulátor, tükör, vagy napellenző, hol komplett levegőszűrő nem volt. Kolléga úr ügyesen megoldotta a dolgot, a legjobb állapotban lévő autóra felszerelt minden hiányzó elemet, másik gépekről, kerített bele pótkereket, és már vitte is nullás szervízbe. Nyomatékosan eligazított, hogy véletlenül se szálljak ki az autóból, nehogy a frissen szerzett tartozékok hirtelen elfogyjanak. Jelzem, nem plusz alkatrészeket kaptam ám, csak a könnyen mozdítható dolgok, szerszámkészlet, antenna, dísztárcsa, meg ilyenek valahogy elvesztek a telepen az új autókról. Nos, végigültem a mosást, olajcserét, zsírzást, nem szálltam ki én semmi noszogatásra. Így alakult, hogy délután kettőre már hivatalosan is átvehettem a gépet, kigurultunk a nagykapun, és integettünk a bonyolító kollégának, aki már a következő kuncsaftot fogadta.
Sok örömünk volt az új autóval, a Trabant után hihetetlen luxus tartozékai voltak, háromfokozatú fűtés, ötsebességes váltó, négyütemű motor, fokozatosan állítható ablaktörlő, rükverclámpa, vészvillogó, jobboldali tükör. Rádiót is szereltünk otthon, és dicsekedtünk mindenütt, milyen király autónk van, bizony.
Tényleg sikerült jót választani, igazán kevés bajom volt, pedig bejártuk a fél világot, Antwerpentől Athénig. Sok alkatrészem gyűlt hozzá, a piacon egy időben zöldség helyett csak Dacia alkatrészeket lehetett kapni, meg konyhabútort, búvárszivattyút, csergét, pokrócot, fazekas dolgokat, amit az erdélyi árusok hoztak. 1992.-ben adtam el a gépet, 124000 km volt az órában, és tényleg azt nézték a vevők, milyen színű a motorblokk. A sors vicce, hogy éppen Ploiestiből való román polgárokhoz került.
Remélem, szerencsések voltak vele.

9 komment

Címkék: technika szánalmas gép dacia túrizmus utánzás

A bejegyzés trackback címe:

https://anyafold.blog.hu/api/trackback/id/tr8424982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.04.14. 15:37:12

A Daciáról nekem is sok emlékem van, miután apámnak kettő is volt belőle (mármint egymás után) a nyolcvanas években.
Az első még olyan régi darab volt (vajszínű), hogy voltak benne Renault alkatrészek és a motorblokkon a Renault pecsétje is rajta volt.
A másodikat'87-ben vette, de neki az a bizonyos kék színű jutott. Ja és kombi volt. A frankó az volt, hogy a kaszni elemei az évek során különböző színekben és árnyalatokban koptak meg, illetve mattultak be.
Egyébként meg mindig tartott bent egy slaggcső darabot, miután párezer km után az eredeti román hűtővíz vezeték, vagy mi szétrohadt.
Egyébként meg minden rendben volt ezzel az autóval, amit szintén a kilencvenes évek elején adott el apám, de erdélyi srácok vitték haza.

hauz 2008.04.14. 15:58:32

Nagy Dacia fanok vagytok, de azt nem tudjatok, hogy az autot nem Ploiesti-en hanem Pitesti-en gyartjak...Tapos banda, tanuljatok s aztan irjatok...Egy kis tortenelem, bar ezt ti nem ertitek.www.dacia.ro/despre-dacia/istoric

ekkerjoz 2008.04.14. 16:07:51

Kedves Hauz, örülök, hogy ide menekült a bika elől, ami egészen idáig kergette. Kösz, hogy benézett, és az otthoni jó modorát bemutatta. Nagy élmény volt.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.04.14. 16:58:59

Valamit nagyon zokon vett az ürge, pedig senki nem bántotta itten a DákWagen-t!

bbandi 2008.04.14. 17:12:13

Hehe, nekünk is Daciánk volt. Bár én nem nagyon emlékszem rá, de mesélte apám, hogy egy hétig szerelte otthon, kb minden csavart meg kellett húzni. A padlókárpit alatt meg talált egy marék "tartalékcsavart". Ja piros volt - azóta nem hajlandó piros autót venni. Ugyanis a miénk is furán kopott.

bbandi 2008.04.14. 17:32:41

ja ez kimaradt: természetesen a vadi új autót szerelte.

gambolputty 2008.04.14. 18:00:32

kisebb betűkkel nem lehetne? ezek zavaróan nagyok!

ekkerjoz 2008.04.14. 19:58:47

Szívesen növelném a betűméretet, Ön szerint hogyan kell?

abandi 2008.04.16. 13:56:59

A betűméretet a ctrl+-al a t. olvasónak célszerű bejállítanija...
A tetűméretet meg a családból (is) szerezzük...
A dácsija, egy tök jó autó volt!!!
(Rönó -Renault(gasper mijjjattt)- alkatrészekkel megtámogatva...)
süti beállítások módosítása