Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik soha nem találkoztak Hintamesterrel, alias Shepherd úrral, született Juhász Attila barátommal. 

Hinta reneszánsz ember, mérnök, szépíró, zenész, fotós és hát horgász, mégpedig legyezve. Mellesleg gasztrocézár, aki minden rendes kaját szeretett, nem csak enni, hanem készíteni.

Én tizenkét éve ismerem, az első évben nem is találkoztunk, csak a bme szerverén üzemelő pecalistán üzengettünk mindenféle fogott és elképzelt halakról. A pecalista jó szokása volt egy-egy rendszeres buli valami kocsmában, vagy Hintánál, a tervezőirodája földszinti termeiben. Egyik találkozóra főztem anno dacumál marhapörköltet, és fölvittem Pestre a Füredi útra. Késtem vagy két órát, ilyen katonai, háton hurcolható melegítőedényekben volt a kaja, Hinta kerített egy kékszemű cigányasszonyt, aki szívesen segített tálalni, meg feloldódni. 

Hadd köszönjek el ezzel, az első találkozásunk emlékével drága komám, mikor még nem nagyon őszültünk, megvolt minden fogunk, csak nap ellen használtunk szemüveget, nem számoltunk semmiféle bajjal.

Ölellek, remélem igazad volt, és olyan odaát, mint amire számítottál.