Postbloghu

Címkék

4 (1) adria (1) agykontroll (1) alföldi (1) algyő (1) ancsi (1) antwerpen (2) április (1) áprlis (1) árvíz (1) astra (1) auchan (1) ausztria (1) autó (2) balaton (3) balatonszepezd (1) baleset (3) balkán (3) barátok (19) barom (6) belgium (2) benedek (2) bereg (1) betonkeverő (2) birka (6) biztonság (1) blues (2) bmw (1) bonnie (1) bor (1) borjú (1) budapest (2) bűvös (1) campanile (1) celeb (1) cigány (3) cimbora (1) cora (1) család (21) csilli (10) csontváry (1) dacia (2) darvas (1) dávid (10) dédi (1) dió (1) disznóvágás (3) doge (1) durdevica (1) egészség (8) eladó (1) élmény (2) emberség (6) emléknap (1) építkezés (1) érdekes (1) erdő (1) fácán (1) fajd (1) falu (10) fegyvernek (17) felső (1) fesztivál (1) film (6) fürj (1) gasztro (3) gázbeton (1) gazda (1) gép (1) gépgyár (1) gitár (1) golf (1) gondola (1) görögország (3) gyerek (2) halott (1) hatóság (1) helikopter (1) herfli (1) hinta (8) hipermarket (2) honda (1) honvédség (1) horgász (3) horgászat (3) hős (1) hősi (1) humor (2) húsevő (2) húsvét (1) idióta (15) irodalom (4) iskola (5) isztria (1) iván (1) józsef attila (1) jugoszlávia (1) juhász (2) kaja (3) káptalanfüred (1) karikatúra (1) kasza (2) katona (3) kenyér (1) kerecsen (1) kereskedelem (3) kérész (1) kiképzés (1) kimaradás (1) kína (1) kisebbség (3) kőolaj (1) kopjafa (1) kultúra (7) kutya (1) lakótelep (1) lengyel (1) lőszer (1) löveg (2) magyar (5) máté (7) méhek (1) méhészet (1) menyhal (1) merkur (1) méz (1) mi8 (1) misina (1) montenegro (6) motor (5) motoros (4) mozart (1) mozi (5) multi (1) munka (5) művészet (1) nagymama (1) népszavazás (1) néptánc (1) nyár (2) nyaralás (7) óballa (20) okoskodás (1) óratorony (1) orosz (2) őrség (1) osztály (1) pacal (1) paduc (1) pálinka (1) palota (1) paraszt (10) peca (1) pécs (1) penny (1) plus (1) pm (1) polgár (2) politika (8) politikus (2) porec (1) pörkölt (6) proli (3) propolisz (1) quad (1) rafting (4) ragály (1) repülés (1) retro (1) rialto (1) rokonok (5) sas (2) segítség (2) senkiházi (2) sereg (2) simson (1) smatch (1) sorozat (1) spar (2) spíró (1) stillzon (1) strand (2) sváb (4) szakács (3) szánalmas (6) szapárfalu (1) szarvasmarha (1) szatmár (1) szellem (1) szép (5) szerelem (3) szerencsétlen (4) szigligeti (1) szikora (1) szilikát (1) szilke (1) szilva (1) szolnok (1) szőlő (1) szomszédok (3) szorgalom (5) szovjetunio (2) tábor (1) tanár (1) tara (2) tarack (2) tavasz (3) technika (4) tégla (1) tehén (1) tehetség (3) tenger (6) tesco (1) tettye (1) tisza (9) tiszakóród (1) tiszakürt (1) tiszavirág (1) törökszentmiklós (1) trabant (1) traktor (1) tudás (2) tüntetés (1) túrizmus (1) túrkeve (3) tüzér (2) túzok (1) tv (1) üdülés (11) ünnep (13) ural (2) usa (1) utánzás (3) utazás (5) úttörő (1) vallás (1) váncsa (1) város (4) vasarely (1) vega (1) vélemény (12) velence (1) venezia (1) vércse (1) vidék (22) vihar (1) világválság (2) visegrád (2) vita (1) yvonne (1) zene (5) zündapp (1) Címkefelhő

Szigetvár

2008.05.10. 21:45 :: ekkerjoz

A seregben vannak érdekes beosztású katonák, akik nem elsősorban a nyers katonai erővel, nem fegyverrel, hanem egyéb módon mérnek csapást az ellenségre. Ilyen volt a törzsütegnél a propaganda raj.
Voltam ide beosztva, egy ideig propaganda autó (Csepel törzsbusz) sofőrje voltam. Lényegesen jobb beosztás, mint Ural teherautóval vonszolni egy borzasztóan szép ződ, de marha nehéz löveget. A Csepel nem egy lóerőgyár, harmad akkora motorja van, mint az Uralnak, ráadásul dízel, télen nagy-nagy tehetséggel bírtuk csak elindítani. Viszont mikor beindult, elment arra, ahol a nagy ruszki benzines masztodon gépek. Kicsit billegett a nehéz felépítmény, és ami hiányzott a teljesítményből, azt pótolni kellett vezetéstechnikával, de én nagyon jól kijöttem a vassal.

Felépítménye roppant izgalmas volt, nagy alumínium doboz, rácsok védték az ablakokat, amiken belül még függöny is volt, meg árnyékoló roló, az üveg persze kívülről szigorúan lefestve álcázó festékkel. A kétszárnyú hátsó ajtón, és az oldalajtón lehajtható lépcsők voltak, meg kapaszkodó korlát. Belül egy szabályos multimédia stúdió volt szerelve a patent szekrényekbe. Először is egy komplett fotólabor, infra-lámpával, mindenféle nagyító, vágó szerkezetekkel, előhívóval, fixírrel, vegyszeres tálakkal, szárítólappal, ORWO technikával. Mellette FITE 16-os mozigép, vágóasztallal, egy orosz gyártmányú 8 mm-es filmfelvevő, amit kézzel kellett felhúzni, ezek olyan szekrényben voltak, amit pecséttel láttak el, és csak a propagandatisztnek volt hozzá pecsétnyomó gyűrűje. Volt egy orosz benzines áramfejlesztő, egy kanna benzinnel, a benzint mindig ellopták setét kezek, mert kinn volt a sofőrfülke tetején a gázolajos kannák mellett, az álcaháló alatt. Érdekes, hogy a gázolaj nem kellett senkinek. Mindenféle hangszórókat rejtettek még a szekrények, Evig, Hirtechnika, Bhg gyártmányokat, különböző teljesítményben. Külön pultja volt az erősítőknek és a magnóknak, volt két lemezjátszó is, elég sok lemezzel, indulókkal, himnuszokkal. Másik szekrényben szerszámok, műszerek, kábelek, vezetékek, elosztók voltak, meg mászóvas, hogy villanykarókra is feljusson a harcos. Volt még egy szabályos szónoki pult, világítással, meg egy olajkályha, pici, de hatékony.
Nagyon szerettem a törzsbuszt, rettentő jó putrizós hely volt. Karbantartás címén hosszú, boldog órákat aludtam benne, főleg nyáron. Mikor a kopaszok laktanyaszerte seperték a nyárfa pihéjét, én bizony a törzsbuszban szunyáltam ki az előző éjszakai borozást.
Elég sűrűn vezényeltek társadalmi eseményekre, koszorúzásokra, temetésekre, ahol a hangosítás volt a raj feladata. A raj egy technikusból, egy fotósból és szerénységemből, a sofőrből állt. Kitelepültünk, kábeleztünk, hangszórót, szószéket telepítettünk. A legfontosabb a villanyszerelés volt, városban általában hosszabbítóval vonszoltuk az áramot, valamilyen konnektorból a Csepelig. Ebből egyszer rettentő diplomáciai bonyodalom támadt, nagyon sokba került

Szigetváron azt találta ki a városi politikai vezetés, hogy jelentős méretű megemlékezést tart április negyedike alkalmából, ez '83.-ban még állami ünnep, munkaszüneti nap volt. Ez az ünnep főleg a dicsőséges szovjet hadseregről szólt, hiszen a második ukrán front szabadította fel az országot a fasiszta hordák csizmája alól, és így tovább, itakdalse.
Az ezredtől kért hangosítást a szigetvári pártbizottság, nagyon korán kitelepültünk, mert rengeteg hangszórót kellett felszerelni, gyakorlatilag a városi park egész területén. Nagy színpadot állítottak fel, az összes létező hangszóró és energia kábelt kiépítettük, úgy nézett ki a park, mintha pókháló szőtte volna be.
A pártbizottságról kaptunk áramot, a portát munkásőrök őrízték, mutattak egy konnektort, ahonnan el tudtam a hosszabbítókkal indulni. Alig ért a vezeték a színpadon lévő erősítőhöz, ki volt feszítve, mint a gitárhúr.
Lassan kezdődött a műsor, jöttek az iskolások, önkéntes rendőrök, ifjúgárdisták lezárták a teret az autók elől, jöttek a vendégek, atyavilág, magyar és orosz tábornokok, ennyi csíkosnadrágost még addig nem láttam.
Leadtam a magyar himnuszt, minden katona haptákban, tisztelegve, nagyon szép volt. Utána következett volna a szovjet himnusz, el is indult, de felénél egyszerűen kialudt minden kontrollámpa, a lemezjátszó lelassult, a hangszórókba belefagyott a zene. Áramszünet. A szar megfagyott bennem, azonnal ugrottam az áramfejlesztőhöz, olyan tizedik rántásra beindult, addig a tábornokok, magyarok és oroszok, a megye és a város előkelőségei, és ezek feleségei zavartan néztek, a magyarok kicsit sápadtan. Szerencsére lassan felpörgött a generátor, a lemezjátszó is, ment tovább a himnusz. Nem volt teljesen élvezhető, mert a generátor néha leejtette a fordulatszámot, ilyenkor lelassult a zene, ha ráadtam a gázt, akkor meg idétlen mód felgyorsult, kezdett nagyon börleszkfilmre hasonlítani a dolog.
Nem ért véget a szenvedésem, rettentő hosszú ez a szovjet himnusz, a vége előtt hirtelen visszajött a vezetékes áram, és halkan kiverte a biztosítékot a törzsbuszban, meg az erősítőben. A lemezjátszó végleg leroggyant, és a szovjet himnusz utolsó pár sora aznap lemezen maradt.
A hangosításnak itten diszkréten végleg vége lett, falfehéren szaladgáltunk a színpad mögött, nem volt az erősítőhöz semmilyen tartalék alkatrészünk, hiába patkoltuk meg a biztosítékot, kiment a végfok IC, ennyi volt.
Nagyjából lement a műsor, elmondták a verseket, beszédeket, megkoszorúzták a jellegzetes emlékművet, a néptánc kicsit elmaradt.
A vendégsereg bevonult a pártbizottságra, sztogramm pálinkákat inni, erősen rájuk fért. Hozzánk odajött egy civil ruhás aranyos ember, mutatott egy rendőrigazolványt, elkérte a katonakönyvet, parancsot, menetlevelet, és szó nélkül lelépett.
Lassan összepakoltunk, néma csendben, szegény fotóson láttam, mekkora szarban vagyunk, remegett a keze. A rajparancsnokunk sem volt pirospozsgás, gondolom én sem. Visszaindultunk a laktanyába, Pécsre, nagyjából sejtettük, hogy nem fognak megdicsérni. Hát, nem is, mire visszaértünk, már a kapuban várt az ezred elhárítótisztje, párttitkára, a  politikai tiszt, mindenki ordított egy sort velünk, gondolom csúnyán letolhatták őket. Mikor berekedtek, föl kellett menni az ezredparancsnokhoz, klasszikus vigyázzban vártuk a szőnyeg szélén állva, hogy majd jól letol.
Egyenként mentünk be a pk. irodájába, én utolsónak.
-Hallgatom.
-Jelentem, áramszünet és egyéb előre nem látható műszaki okok miatt a hangosítás meghiúsult.
-Mi okozta az áramszünetet?
-Jelentem, nem tudom, a pártbizottságról kaptunk áramot.
-Maga volt a felelős az áramért, katona?
-Jelentem, én.
-Tudja, milyen bonyodalom lesz ebből? A déli hadseregcsoport politikai tisztje vitt koszorút Szigetvárra, vele volt a megyei első titkár, a megyei tanács vb. titkára, a városiakról nem is beszélve. Ezért a szabotázsért akár hadbíróságra is kerülhetnek. Még egyszer megkérdezem, minden előírásos módon történt?
-Jelentem, igen.
-Na, bassza meg, akkor elmondom, mi volt a gond. Maguk a munkásőrök szolgálati helyiségéből vették az áramot. Az egyik munkásőr kávét akart melegíteni a rezsón. Kihúzta a villásdugójukat, megmelegítette a kávéját, aztán később visszadugta a maguk dugóját. Így történt?
-Jelentem, nem tudom.
-Én tudom, és megkérdezem még egyszer: így történt?
-Jelentem, így.
-Ettől függetlenül maga is felelős, meg az egész raj. Máshonnan kellett volna vételezni áramot, villanykaróról, akárhonnan. Vagy őrizni a konnektort. Egy hónap laktanyafogság, és ugrik mindegyikük előléptetése. Leszerelésig ne is álmodjanak semmilyen kedvezményről. Megértette?
-Értettem.
-Leléphet.
Nem mondom meg, mekkora kő esett le a szívemről, a többiekbe is kezdett az élet visszatérni. Lepakoltuk a törzsbuszt a telephelyre, felcammogtunk a körletbe. Mire felértünk, várt az ütegparancsnok, ordítozott egyet, aztán kérdezte, mi történt. Neki már a munkásőrös sztorit jelentettük, erősen meghökkent rajta. Nézett, mint a lukinyúl, pedig értelmes fazon volt, csak arra számított, hogy esetleg őt is megfenyítik miattunk. A végén még kezet is nyújtott, éppen csak meg nem dicsért.

Soha nem tudom meg, mi történt valójában.

És "vörös farok" ide, vagy oda, akkor kezdtem elhinni, hogy ezredparancsnok nem lehet akárki.

2 komment

Címkék: politika segítség orosz ünnep technika április sereg katona őrség ural emberség szovjetunio tüzér löveg tarack

A bejegyzés trackback címe:

https://anyafold.blog.hu/api/trackback/id/tr72461947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sóskatáska 2008.05.12. 10:23:18

és tényleg ugrott minden kedvezmény?
süti beállítások módosítása