Postbloghu

Címkék

4 (1) adria (1) agykontroll (1) alföldi (1) algyő (1) ancsi (1) antwerpen (2) április (1) áprlis (1) árvíz (1) astra (1) auchan (1) ausztria (1) autó (2) balaton (3) balatonszepezd (1) baleset (3) balkán (3) barátok (19) barom (6) belgium (2) benedek (2) bereg (1) betonkeverő (2) birka (6) biztonság (1) blues (2) bmw (1) bonnie (1) bor (1) borjú (1) budapest (2) bűvös (1) campanile (1) celeb (1) cigány (3) cimbora (1) cora (1) család (21) csilli (10) csontváry (1) dacia (2) darvas (1) dávid (10) dédi (1) dió (1) disznóvágás (3) doge (1) durdevica (1) egészség (8) eladó (1) élmény (2) emberség (6) emléknap (1) építkezés (1) érdekes (1) erdő (1) fácán (1) fajd (1) falu (10) fegyvernek (17) felső (1) fesztivál (1) film (6) fürj (1) gasztro (3) gázbeton (1) gazda (1) gép (1) gépgyár (1) gitár (1) golf (1) gondola (1) görögország (3) gyerek (2) halott (1) hatóság (1) helikopter (1) herfli (1) hinta (8) hipermarket (2) honda (1) honvédség (1) horgász (3) horgászat (3) hős (1) hősi (1) humor (2) húsevő (2) húsvét (1) idióta (15) irodalom (4) iskola (5) isztria (1) iván (1) józsef attila (1) jugoszlávia (1) juhász (2) kaja (3) káptalanfüred (1) karikatúra (1) kasza (2) katona (3) kenyér (1) kerecsen (1) kereskedelem (3) kérész (1) kiképzés (1) kimaradás (1) kína (1) kisebbség (3) kőolaj (1) kopjafa (1) kultúra (7) kutya (1) lakótelep (1) lengyel (1) lőszer (1) löveg (2) magyar (5) máté (7) méhek (1) méhészet (1) menyhal (1) merkur (1) méz (1) mi8 (1) misina (1) montenegro (6) motor (5) motoros (4) mozart (1) mozi (5) multi (1) munka (5) művészet (1) nagymama (1) népszavazás (1) néptánc (1) nyár (2) nyaralás (7) óballa (20) okoskodás (1) óratorony (1) orosz (2) őrség (1) osztály (1) pacal (1) paduc (1) pálinka (1) palota (1) paraszt (10) peca (1) pécs (1) penny (1) plus (1) pm (1) polgár (2) politika (8) politikus (2) porec (1) pörkölt (6) proli (3) propolisz (1) quad (1) rafting (4) ragály (1) repülés (1) retro (1) rialto (1) rokonok (5) sas (2) segítség (2) senkiházi (2) sereg (2) simson (1) smatch (1) sorozat (1) spar (2) spíró (1) stillzon (1) strand (2) sváb (4) szakács (3) szánalmas (6) szapárfalu (1) szarvasmarha (1) szatmár (1) szellem (1) szép (5) szerelem (3) szerencsétlen (4) szigligeti (1) szikora (1) szilikát (1) szilke (1) szilva (1) szolnok (1) szőlő (1) szomszédok (3) szorgalom (5) szovjetunio (2) tábor (1) tanár (1) tara (2) tarack (2) tavasz (3) technika (4) tégla (1) tehén (1) tehetség (3) tenger (6) tesco (1) tettye (1) tisza (9) tiszakóród (1) tiszakürt (1) tiszavirág (1) törökszentmiklós (1) trabant (1) traktor (1) tudás (2) tüntetés (1) túrizmus (1) túrkeve (3) tüzér (2) túzok (1) tv (1) üdülés (11) ünnep (13) ural (2) usa (1) utánzás (3) utazás (5) úttörő (1) vallás (1) váncsa (1) város (4) vasarely (1) vega (1) vélemény (12) velence (1) venezia (1) vércse (1) vidék (22) vihar (1) világválság (2) visegrád (2) vita (1) yvonne (1) zene (5) zündapp (1) Címkefelhő

Szalma

2008.07.01. 02:32 :: ekkerjoz

Eljött hát az idő, nekimegyünk a kalászmezőnek. Az árpát édesre, selymes szőkére szítta a nap, vágni kell, mielőtt peregni kezdene a mag. Mikor a hosszú toklász könnyen törik, de a szár még erős, kezdeni kell aratni. Nem jó, ha tovább szárad, mert peregni kezd a drága szem. A búzát akkor vágjuk, ha elengedi a gyökere, korán sem jó aratni, de ha nagyon szárad, akkor már nem is lehet.

Minden földet együtt vágunk a falu körül, ami a falubéliekhez tartozik, aztán szegődünk a számadó úrhoz, levágni az egyházi birtokok gabonáját. Jó fizetséget ígértek, de első a saját árpánk, búzánk, kell az élelem, lisztünk elfogyott még a fagyos télen.

Dús termést ígér a mező, jókor esett, jókor száradt, derékig ér a búza, hónaljig a zab. Aratás előtti napon még kimentünk a földre, nézni a hullámzó mezőt, ahogy szalad rajta a szél, úgy mozog a kalász, játszik a széllel. Szinte sajnálom, hogy holnap belevágunk, de kell az élelem, majd vetünk újat.

Este a haranglábnál gyűlünk össze. Illés bátyánk lesz idén az aratógazda, a legjobb kaszás, nagy, erőskezű ember. Megnézi a kaszákat, ki van-e kalapálva, meg van-e rendesen fenve a szerszám, igazít a csapón. A fiatal kaszásokhoz, első aratókhoz van egy-két jó szava. Aki már aratott, csak mosolyog rajtuk, szinte megszeppentek, de erőt mutatnak, öcséim is kihúzzák maguk. Illés bátya elmondja az esti imát, utánamondjuk, lehajtott fejjel, nagy levegőket véve.

Hajnalban kelünk, korábban, mint rendesen, még nem szól a rigó. Hideg, setét az udvar, a kútnál mosakodunk, anyánk ünneplő ruhát készített, friss lenvászon öltözetet húzunk, mintha templomba mennénk. Jó szaga van a ruhának, ahogy száradt a napon, érzik rajta a nyár illata. Apánk megszemlél minket, meghúzkodja a gyenge bajszunk. Vigyázz öcséidre, mondja, mögöttük menjél, szólj nekik, ha szólni kell, de ne hajtsad őket. Ti meg, félszemmel Illés bácsit nézzétek, félszemmel a kalászt, szerényen, de ne mulyán. Áldjon az Isten.

Így engedett aratni minket jóapánk. A mezőn már gyülekezett a nép, a férfiak mind ünneplő ruhában, asszonyok gyolcs főkötőben. Illés bátya tör egy szálat, kalapja mellé tűzi a kalászt. Kijelöli a helyünket, ő megy majd legelől, ahogy suhint, nekünk is úgy kell, tucat ember egyszerre vág. Az asszonyok, fiúgyerekek szedhetik a markot, kötözik, keresztbe rakják. Az árpát csak módjával szabad, mert mikor feljön a nap, gyorsan szárad, és kipereg.

De most még csak dereng a nap mögöttünk, előttünk a végtelen mező, kemény-fehér ködpára remeg vállmagasságban, szinte rá lehetne tenni a kalapot. Illés bátya csak annyit szól, hogy Isten nevében, és belevág. A kasza alatt dől a kalász, a harmadik suhintasra elindul a következő kaszás, amikor hármat suhint, indul a következő, és így tovább. Mink a végén vagyunk a bandának, húzzuk rendesen. Nem szabad lemaradni, együtt dől a rengeteg szár, a csapó egyenes sorba rendezi a vágott gabonát.

Lassan feljön a nap, melegíti a hátunk. Illés bátyánk megáll, kaszát fen, ezt is együtt teszi az arató sereg, zenél a fénkő a nemes acélon. Megint elindulunk, fogy a mező, de nehezen adja meg magát. A nap éget, nehéz a szerszám, kalapom alól megindulnak kicsi veríték cseppek, inni kívánok már nagyon. A vezérkaszás szavára előjönnek a jányok, cserépkorsóból iszunk. Violám messziről nyújta a korsót, ahogy iszom a jó hűvös vizet, keresem a szemét, de lesüti maga elé, nem mer felnézni. Visszaadom a korsót, közben hozzáérek a kezéhez, milyen finom, selymes, süt a hideg cserépen. Mint aki parázsba nyúlt, úgy rándul meg, barna szemében vidám villám csillog, érzem, ahogy a vér fülemben dobol.

Indulunk újra, nem is tudom, mintha új kaszám lenne, akinek nincs súlya, lendül magától, vágja a szárat, nem érzem a napot, nem érzem a munkát. Vágjuk a rendet, délre már szinte vége felé járunk. Árnyékba húzódik a sereg, asszonyok kosárból megterítenek. Anyánk kendőbe csavart kenyeret hoz, vajon honnan vette, hol rejtegette hát eddig a lisztet, hónapok óta nem sütött már. A kenyér mellé aludttejet eszünk, fiatal hagymát harapunk.

Délután lesz, mire elfogy a mező, hazaballagunk a tarlón. Otthon apánk vár, tud mindent, dícséri testvéreimet. Megnézi a markuk, hát, azzal baj van, hólyagosra törte azt a kasza nyele. Nyakuk felégett, piros, mint a főtt rák, égette a nap, ahol kilátszott a kalap alól. Anyánk szörnyülködik, kenné írósvajjal, aludtejjel. Apánk csak ráhagyja, de mikor elmén anyánk, tanácsolja, hogy kezünket pisáljuk inkább le, hamarabb gyógyul a seb.

Kell is gyógyulni a kéznek, két hétig ez lesz a munka, az aratás nem áll meg. Aztán a számadó úr rengeteg földje, későbben vetették, később kell aratni is. Mire mindennel végzünk, lehet majd szántani, boronálni, vetni.

Leballagunk a Tiszához, megfürödni a jó meleg vízben. Most nincsen játék, fáradtan ülünk a homokpadon, ázik a bőrünk, leáztatjuk a port, verítéket. Fentről hallatszik az asszonyok nevetése, ruhát mosnak a vízben, kibeszélik közben, aki nincs ott.

Reggelre megszárad a mosott ruha, viszzaköltözik belénk az erő, visszajön a kedvünk. Aratunk, ez a mi ünnepünk.

Előző fejezet

13 komment

Címkék: munka ünnep nyár kasza óballa

A bejegyzés trackback címe:

https://anyafold.blog.hu/api/trackback/id/tr82498485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

phaidros 2008.07.01. 12:32:52

Már nagyon várom a folytatást.

tita · http://hetkoznapi-mesek.blogspot.com 2008.07.01. 12:48:06

Én is:) Joz, ahogy írsz, látom a mezőt, a hajladozó kalászokat, érzem a kiterített ruha illatát. Gyönyörű világ, de tudom, kemény is. Városi ember nem tudja, miből marad ki, de talán nem is bírná a munkát. A gyerekek azt hiszik,a kenyér a szupermarketek polcain terem, ahol a csipsz meg a kóla. Nehéz és hosszú volt az utam a budai elitnegyedből a panelen majd a nyóckeren át a faluig, a föld szeretetéig, de az a lényeg, hogy rátaláltam és többé el nem hagyom:) Értem és szeretem a világodat, azt is elfogadom, hogy állatokat esztek még ha bánt is a dolog. Nem tudom megváltani a világot sajnos, nem tudom még szebbé és békésebbé tenni, de törekszem rá:)

INkvizítor 2008.07.01. 22:05:38

vazzz! ez zseniális!!!
azt sajnálom, hogy csak ma találtam meg a blogot!
nagyon rég olvastam ilyen szépet (szépeket)!!!

az a baj hogy nem tudom szavakba önteni, amit érzek az elolvasását követően.......

gratula!

rolika · http://www.wevik.hu 2008.07.02. 09:28:20

tiszta lúdbőrös lettem olvasás közben. nagyon szép írás

én csak egy patakpartot szoktam nagy néha lekaszálni, ami nincs száz m2, de már az is akkora munka... le a kalappal a régi aratók előtt

Hintamester · http://www.hinta.hu 2008.07.02. 12:31:42

Meggratulálnálak én is, miközben belepiszkáltam pár képet. Nem baj ?

abandi 2008.07.02. 14:30:49

Olyan nagyokra emlékeztettél, mint Arany, Móricz, Illyés...
Köszönöm!

spajzcetli 2008.07.02. 22:49:17

Sajnálom, hogy Apám és apai Nagyapám már nem olvashatják ezt a ragyogó írást. Megkönnyeznék! ...még velem is ez történt...
Köszönöm Ekker úr! A korábbi posztokat is!...

Turbigó 2008.07.03. 00:48:52

Adja a Jóisten hogy mindig legyen egy utolsó mohikán..., mindig...

hacsaturján 2008.07.03. 12:58:32

Lám, nemcsak a mezőhegyesi ménesről szól a történet! Őszintén örülök, hogy rátaláltam az írásaidra, kedves Jóska.

losdroids 2008.07.03. 13:36:56

Szép írás, szép képek, gratulálok!
Különösen tetszenek a "láncdohányosok" a 3. képen!
Remélem egyszer nekem is megy majd így a kaszálás, és nem dőlök ki 1-2 óra után, mint most.
Még több ilyet!
Köszönjük!

csurtus · http://csurtus.blogrepublik.eu/ 2008.07.04. 19:27:02

Nagyon átjön a hangulat; még a szelet is érzem, meg a tarló porszagát.

Jó volt olvasni.

Jó volt!

Olvasni!!!

tita · http://hetkoznapi-mesek.blogspot.com 2008.07.05. 08:02:36

Óóó, a képekkel de jó. Mit csinálnak a harmadik képen? Pipáznak télleg? Vagy valami pormentes tiszta levegőt szippantanak magukba?:) El nem tudom képzelni, hogy kemény munka közben jólesne a dohány, igaz, nem dohányzom, kimaradok ebből az élvezetből. Vagy csak a fotózás kedvéért vették a szájukba a pipaszárat.

Képzeld Joz, szerdán sütöttem a kenyeret - ez most rozscipó - kendőbe - pamut konyharuhába - csavartam én is, egy háncskosárkában tartom és még mindig finom, szinte friss. Hetente egyszer, szerdánként sütök két cipót és kitart egy hétig. Legközelebb már magot is teszek bele, ahogy mondtad:)

ekkerjoz 2008.07.09. 12:07:52

Hát, nem is tudom, szerintem az 1550. körüli években még nem volt elterjedt a dohányzás, vagy ki tudja, mindenesetre Óballára biztosan nem került el...
Hinta komám ragasztott be fotókat, a hangulatuk nagyon érezhető, időben jóval későbbiek lehetnek, mint a történet.
Gyerekkoromban nem bagóztak a kaszások, tilos volt. Viszont a gépnél, ami csépelte a kalászt, mindenki cigizett, vagy pipált, de régen volt, rosseb...