Reggel majdnem elaludtuk az időt, a hűvös, vastag falak védtek a zajtól. Házigazda ébresztett, hogy kilenc múlt, szeretne kiállni az autójával. Pakoltunk, elköszöntem a háztól, Bar-tol, megindultunk Becici felé. Végig a tenger mellett mentünk, szép lassan, élénk forgalomban. Megálltunk Sveti Stefan szigete mellett, ez a kis település szállodasziget, illetve pár hírességnek van itt saját nyaralója. Régen halászfalu volt, most csak az idegenforgalomból élnek, szerintem jobban. Itt már összeérnek a falvak, szépen túlmentünk Becicin, Budvában kötöttünk ki. Budva az egyetlen hely Montenegro tengerpartján, ahol nyáron is építkeznek, a nagy projekteket nem lehet leállítani, mindenki másnak tilos dolgozni, porolni, zörögni. Budva olyan a montenegrói parton, mint a Balatonnál Siófok, idegenforgalmi és egyben közigazgatási székhely, kicsit agyonzsúfolt. A nagy teherautók sem segítenek a forgalmi helyzeten, amik a szállodaépítésekre horják az építőanyagot, majdnem minden kereszteződésben rendőrök terelik a forgalmat. Először egy szállodában kértem segítséget, hol lehet a Sumadija hotel, aztán persze eltereltek, és egy rendőrt is meg kellett kérdeznem. Kérem, zsebből elővett egy térképet, és angolul, németül magyarázta, merre kéne menni, hogy ne kerüljek dugóba. Végül oroszul (právij, lévij) leírta, mikor jobbra és balra. Így fordultunk vissza Rafailovici felé (ami egyben Becici), és a két kilométert szűk félóra alatt megtéve már a szálloda ősfákkal árnyékolt parkolójában is álltunk. A parkolóra két srác vigyázott, nem a tolvajok miatt, az utcán is benne marad a kulcs a kocsiban, inkább arra ügyeltek, hogy csak a szálló vendégei álljanak be. Kaptunk is egy parkolókártyát a recepción, két eurot kértek egy napra, de megérte, mert a szűk utcákon lehetetlen parkolni. A félpanzióhoz másik kártyát adtak, megkaptuk a kulcsot a szobákhoz. A fiúk szobája egy emelettel alattunk volt, náluk nem volt klíma, viszont az erkélyük az ősfás parkra nézett, hatalmas olajfák árnyékolták a falat. Szinte jobb idő volt náluk, mint a mi klímás apartmanunkban, ez viszont a tenger felé nézett, de éppen az étterem fölött volt, ilyenek vagyunk mi, semmi nem jó. De egyszer lőttem egy dupla szivárványt, hoppá. Az Adria-Tours idegenvezetője éppen ebben a szállóban lakott, ahogy magyar szót hallott, mindjárt segített, nem csak nekünk, minden magyar vendégnek. Cserébe fizettünk nála egy hajútra, egésznapos program, a Kotori-öböl vizét jártuk be egy bárkával, ami Tivat kikötőjéből indult. Szerettünk volna fisch-piknik nevű programra is jelentkezni, de rajtunk kívül nem volt vállalkozó. Pedig jó kis programnak nézett ki, bárkáról saját magunk fogunk halat hálóval, hogy aztán a tengerparton megsüssük parázson, vörösborral kísértük volna le. Sajnos nem jött össze, a halászhajó kapitány vigaszképpen meghívott saját magához vacsorára, de annyira nem volt közös nyelvünk, hogy inkább szerényen megköszöntük a lehetőséget. Remélem, nem bántottuk meg, rendes embernek látszott, de tényleg nem akartam felborítani a programját.

A kis falunk, Becici elég jó támaszpont, egész Montenegrót föl lehet innen fedezni. Közel a Lovcen, a szent hegy. Nemzeti költőjük, vallási, állami vezetőjük, II. Petar Petrovic Njegus nyugszik itt, hatalmas tisztelet övezi. A Lovcen felé vezető út magában egy attrakció, nagyon jó az út, de a tengerszintről 1660 m magasra izgalmas szerpentin vezet. A csúcson hihetetlen a panoráma, érdemes hát felkerekedni.

Budva, Montenegro tengerpartjának idegenforgalmi és közigazgatási központja, Becicitől két kilométerre van. Kisvasúttal érdemes átmenni, Budva óvárosa miatt. Nagyon szép, izgalmas hely, sok-sok étteremmel, pékséggel, fagylaltozóval. Az óváros közepén áll az erőd maradványa, az "observacija", körbe lehet fotózni fentről az egész várost.

Máskor a tengerparton szórakoztuk magunkat, kicsit sziklás részt választottam ki, nem nagyon szerettem a szállóhoz közeli egyenstrandot. A sziklás parton tisztább volt a víz, kevesebb a száradó ember, egész nap elvoltunk hol a vízben, hol a sziklán. Tengeri sün, meg kagyló nincsen, nyugodtan lehet mezítlábazni, de hirtelen mélyül a víz, csak jó úszóknak ajánlatos. Egy ilyen áztatós nap után éhes farkas módjára indultunk vacsorázni. Félpanzió mentén svédasztalos vacsoránk volt, rettentő változatos, a nemzeti specialitásoktól kezdve, halételeken keresztül az uniformizált rántotthúsig. Mikor csak mertük, inkább a helyi ételeket választottuk, csalánlevest, egres-szószt, csípős túróval töltött halat.

Ha nem volt kedvünk a svédasztalhoz, lementünk a partra. Nagyon sok étterem, pizzéria, kifőzde akad, legjobb halat választani, nagyon friss, ezerféleképpen tudják készíteni, és embertelen méretekben. A langusztától a kagylóig, tintahaltól lepényhalig minden van. Ha nincs nagy étvágyunk, akár főtt, vagy parázson sült kukoricát is vehetünk, sok helyen árulják fagylaltos kocsiból. A fagyi külön show, ahogy dobálja a fickó a gombócokat, ügyes.

A tengerparti sétányon éfjélig nagy élet van, mutatványosok, árusok, rengeteg ember sétál. Éjszakai motorcsónakázás mellett akár még sárkányrepülésre is lehet jelentkezni, vagy siklóernyőzésre, szabadon választott, és nem drága. Éjfél után lecsendesedik a város, nincsen lárma, hajnalban indul ismét az élet, kisteherautók hozzák a friss kenyeret, tejet, gyümölcsöt. Ilyenkor még mindenki más pihen.

A teljes útleírás megtalálható a www.utikalauz.hu portálon, sok más szerző nagyon érdekes és szép beszámolójával együtt.