Szép kis botrány lett a dologból, Belgiumban élő magyar kultúrális és egyéb civil szervezetek tiltakoztak, háborodtak fel.Figyelem, nem Belgiumban élő magyar cigányok, nem is az itthoniak, inkább a kultúrmissziós fejek (komoly, művelt emberek), kikérték maguknak, hogy a fotón látható családdal azonosítsák a magyarokat.
Ez olyan szép történet.
Itthon ugye elfogadta a tisztelt ház (komoly, művelt emberek) a gyűlöletbeszéd elleni törvényt, most már nem lehet szóban, vagy testmozdulattal ágálni egymás ellen, mert akár szabadságvesztés is mérhető, bizony.
Nagyon remek példa arra, hogy a magyar lónak háta nincsen, csak két oldala, hol az egyik, hol a másik oldalára esünk, biztosan ezért nem haladunk.
Nálunk a rendszerváltás óta a zsidóra azt illik mondani, hogy héber, a cigány roma lett, a sváb német (hol vagyok én a németekhez, jaj), a buzi korrekt megszólítása meleg, hihetetlen szemforgatás, és nagyon bosszant sok olyan embert, aki egyik kisebbséghez sem tartozik. A kisebbségek akkor tudnak erényt kovácsolni a származásból, ha megtartják hagyományaikat, de nem zavarják ezzel a többséget, vagy a többi minoritást. Amint az egyik kisebbség viselkedése irritálóvá válik, erősen számíthat kirekesztésre, rosszabb esetben közmegvetésre, és ezen nem segít az átnevezés, de semmilyen törvény.
Visszatérve a belga esethez, lassan már 20 éve, hogy először voltam Belgiumban, aztán még néhányszor kiutaztam, minden alkalommal szóba került Magyarország, a magyar emberek. Nem nagyon respektáltak ottan minket, sőt mikor már szóba került, hogy csatlakozunk az eu-hoz, kifejezetten nem örültek, bizony.
1990.-ben nagyokat hallgattam, mikor magyar származású rokonom flamand férje elmagyarázta, kinek kell a sok cigány, meg kommunista. Walter és belga barátai inkább jóindulattal voltak irántunk, kifejezetten szimpatizáltak a fiatal magyar demokráciával, de hallani se akartak arról, hogy a BALKÁN csatlakozzon az egyesült Európához (így, szó szerint). Biztosan nem rájuk volt bízva, mikor végül sikerült az eu-ba jutnunk. Nem voltak ezzel a távolságtartással egyedül, még tavaly is, mikor a nyári dögmelegben a belga RTL időjárást jelentett, simán a nyugat-balkánhoz sorolta a Balatont.
Az átlag belga, aki soha nem járt Magyarországon, szentül meg van arról győződve, hogy sárkunyhóban, jobb esetben lakókocsiban lakunk, nemzetközi segélyekre szorulunk, gépkocsi kereskedéssel, bontással foglalkozunk, nagyon sok családban három-négy gyereket nevelnek, sok a bűnöző, de muzikális nép vagyunk. Ezek az emberek nem rosszhiszeműek, az utóbbi 20-30 évben Belgiumba szakadt magyar állampolgárokat ismerik, azt hiszik, itthon is így élünk.
Azok a belgák, akik járnak Magyarországra, nos ők sincsenek valami nagy véleménnyel, drága a taxi, a szálloda se olcsó, a fővárosban sok a kéregető, lehúzzák az étteremben,
senki nem beszél idegen nyelven, viszont sok a kutyaszar, meg a szemét az utcán.
A kalandvágyóbbak már többet látnak az országból, sokan hónapokat utaznak karavánautóval, kifejezetten keresik a kisvárosokat, vidéki látnivalókat, nekik árnyaltabb az ítéletük, de hát nagyon sok cigánykodást látnak Hegyeshalomtól Montenegróig, és vissza, nem csoda, ha nem találnak különbséget a balkáni országok között.
Védekezhetünk azzal, hogy pont a belgák, fél éve nincsen kormányuk, mit is akarnak, meg ilyenek. Hát, kormányuk az éppen nincsen (nekünk van ugye), és komoly a veszélye, hogy a jelenlegi erőviszonyokkal nem is tudnak alakítani, de attól még lehet rólunk véleményük.
Éppen az látszik a képen.
