Algyőn munkásszállón laktunk, az AFIT delegált nyolc embert, hogy a Nagyalföldi Kőolaj és Földgázkitermelő Vállalat szakmaiságát erősítsük gépész vonalon. Hát, a szállás nem ért sokat, földszintes barakképületek álltak a falu szélén, a portást józanul senki nem látta még, viszont nála volt az egyetlen telefon. Gróf hosszú órákat beszélt esténként a kisújszállási máv jegypénztárral, havi egy üveg jóság ellenében letudta a családi életet. A többi kollégám sem volt éppen példás családfő, Latuci főnök csak papíron volt nős, Beke elvált, Nagy Laci szerintem higiéniai okokból nem jutott azóta sem nőhöz, Lévai Karcsi, Fazekas Tibi, Göblyös Pisti meg én mind nőtlenek voltunk, komoly (-talan) barátnőkkel. Pénzt akartunk keresni, pont itt.
Pistivel ketten voltunk "kopaszok", már első munkanap utáni este illett kirukkolnunk valamivel a Stillzon büfében, egy faluszéli talponálló csárdában. Friss, tiszta munkaruhában vonultunk be, a kollégák meg az olajbányászok ruhája fénylett, zsírosan verte vissza a hatvanas égő fényét, némelyik olyan olajos volt, hogy akár a tűzveszélyes táblát is felvarrhatták volna. Jól megnéztek, messziről látszott, hogy kezdők vagyunk, elhúzták a szájukat, mikor jó estét köszöntem. "JÓ SZERENCSÉT", nyomta meg a szót Náci bácsi, övé volt a faház, gebinelte, vagy bérelte, italmérési és melegkonyhás engedéllyel, bár a jelen állapotában a köjál ellenőrök sikítva menekültek volna a helyről. Nem a konyha, vagy a vendéglő miatt, a mosdó is példásan tiszta volt, de a vendégek kicsit nem. Náci bátyám neje újságpapírral takarta le a székeket, a mozaikpadlót félóránként mosta fel, teljesen hiába. A melósok csak itt tudtak este meleg ételhez, pár korsó sörhöz és hírekhez jutni, inkább csak fizetés utáni napokban. Ahogy teltek a napok, fogyott a pénz, egyre nagyobb lett a tisztaság, és tágasabb a kocsma, hó végére már ráfanyalodtunk a szálló konyhájára, minden este más próbált kotyvasztani valamit.
De mikor jó világunk volt, éltünk is vele, az öreg Náci nagyon jól főzött, mindenféle egytálételeket, aranyszín húslevest, tele zöldséggel, csigatésztával, sűrű, nehéz gulyásokat, babbal, csipetkével, halászlét tiszai módra, alaplében friss hallal.  Borjúpörköltet adott nokedlivel, brassóit saját vágású malacból, székelykáposztát tejfellel, főtt csülköt húsvét táján, télen kocsonyát.
És minden évszakban, minden héten, minden nap főzött pacalt.
Őszintén szólva, én pacalt addig nem ettem, látni persze láttam több étlapon, de nem volt hozzá gusztusom. Marhagyomor, nehogymár megegyem, még Remarque könyvében is undorral olvastam a caeni pacalról, brrrr, a hideg kirázott.
Nagyon nem örültem, mikor a brigád egy emberként pacalt rendelt, összenéztünk Pista komámmal, hát jó, kóstoljuk meg, majd lesz valahogy, első nap nem illik különcködni, kilógni a sorból. Lévai Karcsi nagy somolyogva mondta, ha megesszük a pacalt kenyér nélkül, ők fizetik a cehhet helyettünk.
Náci bátyám kihozta a rendelést, hullámos szélű vastag mélytányérban jött a pacal, ma már azt mondom, gyönyörű látvány, akkor csak nézegettem. A többiek éhesen estek kanállal a forró ételnek, én kevergettem, fújtam, aztán óvatosan megkóstoltam. Az illata jó volt, az íze mégjobb, vajpuhára főtt, finom redős izmok csíkokra vágva, ízes szaftban. Nagyon jól esett az első pár falat, de a rafinált fűszerezés, a paprika ereje ezután jött, éppen annyira volt csípős, hogy még érezzem az ízeket, de a kabát gyorsan lekívánkozott rólam. Látták, hogy gyöngyözik a homlokom, vigyorogva elém tolták a kenyeres kaskát. Nem bánom, hogy nekem kellett fizetnem a számlát, a pacalt akkor vettem fel a manna, az ambrózia és a birkapörkölt után az isteni ételek sorába.

Pacalpörkölt

30 főre elegendő 15 kg pacalhoz szerezzünk 4 db borjúlábat (pata feletti csülköt) perzseljük feketére, majd nyúzzuk, a patát dobjuk el. Hideg vízben, só és egyéb fűszerek nélkül tegyük fel főni, mint húslevest, gyöngyöztetve, sokáig. A pacalt megtisztítjuk, langyos meszes víz sokat segít, hogy eltűnjenek a zillatok. A tiszta pacalt egyben tegyük fel főni egy másik edénybe, hideg vízben, babérlevéllel, szemes borssal, fej hagymával, köménymaggal, kevés sóval. Mikor pár óra múlva félpuha (gumis), kivesszük az abáló léből, levesszük a lángról a borjúlábat is. A pacalt csíkokra metéljük, öntöttvas bográcsban kockára vágott szalonnát olvasztunk, a zsírból a tepertőt kivesszük. Egész köményt, majd félfőre vágott hagymát, zöldpaprikát pirítunk a szalonnazsírban, rátesszük a pacalt, sót, őrölt paprikát, fél paradicsomokat, felöntjük a borjúláb főzővizével, a lábat is beletesszük, szépen lefő majd a csontról.
Sokáig kell lassú lángon főzni, lehet közben ízesíteni, akár kis rozmaringgal, majorannával, de ha nincs benne, az se baj. Van szakács, aki velőt is főz a végén bele, nem rontja el.
Sós, köménymagos vízben főzzünk negyedre vágott krumplit hozzá.
Ha kész a pacal, egy rész krumplihoz két rész pacalt adjunk, elég szafttal.
Fehér kenyér, almapaprika még jól eshet az ételhez.

Unokaöcsémnek, Kristófnak ez a kedvencz étele.