Reggel korán kellett kelni, azaz nem kellett, de nem tudtam sokáig aludni, mert valaki a házunkból döngve csukta be a lépcsőházi vas ajtót, így csinált ébresztőt. A húgomat nehéz volt összeszedni, már az ajtóban álltam, mikor még mindig reggelizett, vagy kényeskedett, nem szeretett korán oviba menni. Így aztán hiába ébredtem hajnalban, nagyon igyekeztem Julcsit beadni az oviba, szaladtam, hogy csengetés előtt beérjek az első órára.
A fegyverneki csendes környék után Miklós igazi nagyvárosnak látszott, vasútállomással, emeletes házakkal, hatalmas, kéttornyú templommal. A katolikus templom mellé jártam iskolába, az egykori zárda épületébe, vastag falak, magas mennyezet, magasra nyúló ablakok jelezték, hogy valamikor milyen méltóságteljes, szép épület volt.
Harminchatan jártunk a "b"-be, még "d" osztály is volt ebben az évfolyamban, csoda, hogy a felső tagozat elfért a pár teremben. Szünetben a templom mögötti várfalon ültünk, vagy a füvön fociztunk. Matek tagozatos voltam, matekórán a négy osztályból vonták össze a tanulókat, hatodik, vagy hetedik órában nyomtuk, fülzúgásig. A fizikát szerettem még, tanárunk nem győzte a fejünkbe verni, hogy használjuk a mértékegységeket, ha nem írtuk, vagy mondtuk az érték mögé, felemelte a hangját "G egyenlő 9,81 század micsoda...? Papucs ?? Csizma ???!".
Suli után a csatorna parton mentem haza, gatyagumiból csikszet gyártottunk és "u" szöggel lőttük a pirostorkú békákat. A Boros ikrekkel vadásztunk, Pintér Jocival, Tóth Zolika is arrafelé lakott, mindegyikük kertes házban, irigyeltem őket nagyon. A lakótelepi lakásban sok mindent nem tudtam játszani, egy szobánk volt a húgaimmal, hol Julcsi, hol Ancsa nyaggatott valamiért, inkább a pincében barkácsoltam, vagy kinn fociztunk a többi gyerekkel. Bicajjal bejártam a város környékét, hát, nagy csalódás volt, a Tisza nagyon messze folyt, a holt-Tiszánál is sokkal kisebb vizeket találtam, a csónakázó tavat, a Bicskás és a Galambos tavakat, ezek malmok mellé ásott félhektáros vizek, annak idején gőzzel hajtották a gépeket, a gőzhöz és a tűzoltáshoz kellett a sok víz. Galambos tó télen jó korcsolyapálya volt, nagy csatákat nyomtunk. A csónakázó vize nem annyira biztonságos, mert termál víz folyt bele a strandról, hiába fagyott csikorgósat a tél, foltonként csak pár centi vastag volt a jég, párszor beszakadtam, mire megtanultam, hogy inkább ne menjek rá soha. Szánkózni se nagyon lehetett, Fegyverneken ott a Kálvária, de Miklóson csak a templom mögött volt egy kis lejtő, azon meg ezer gyerek. Erdőt se találtam a város körül, csak a Karancs erdősávja maradt meg, hát nem egy ősrengeteg. Szerveztek néha biciklis túrákat az úttörő rajok, aztán örvendeztek, hogy milyen szép erdő, én meg nagyokat hümmögtem.
A strandot nagyon szerettem, pár forintért egész nap elvoltunk, pereccel, fagyival, melegvizű medencékben pancsoltunk minden másnap, ha jó volt az idő. A mozi is nagyon tetszett, a Dózsa volt közelebb, hatalmas vászonnal, karzattal, vasárnap délelőtt volt matiné, sok új film, csodálkoztam, hogy a végén tapsoltak a nézők. A Hunyadi mozi sokkal kisebb, a jegy ára is olcsóbb kicsit. Nyáron kertmoziba mentünk, túl  későn kezdődtek a filmek, és sok volt a szúnyog, jöttek a fényre.
A várost az országos "4"-es számú főút vágta ketté, rettentő sok autó, pár nyugati rendszámú csoda, ültem a parkban az út mellett, és néztem a forgalmat, kezdetben, ha zebrán mentem át, megvártam, míg más is elindul, féltem, hogy elüt valami.
Akadtak érdekes emberek a városban sokan, a piacon Mekkmiller, dadogott szegény, mindig a Gomba büfében ivott. Pipás Gyurka, télen vastag szövetkabátban, nyáron mellényes zakóban járkált, hivatalosan hajléktalan volt, ez nagy szó ám a hetvenes években, hol itt, hol amott lakott, alkalmi munkából élt, de legtöbbször bevitték, mert nem volt munkahelye, nem nagyon tudtak vele mit kezdeni. Kinevettük Bolond Ildit, állandóan postás egyenruhát hordott, az anyja kísérgette, biztosan nem merte szegény otthon hagyni.
A miklósi srácok meséltek más őrült nőkről is, Jancsó Borcsa és a lánya, Piroska gyerekeket csalt a házukba, megölte őket, és testeket az udvari kútba dobta, még ma is futkos a hideg a hátamon, olyan részletesen tudták a fiúk elmesélni. Több, mint ötven éve, de a városban még mindig beszédtéma a régi eset. Akkoriban sorra tűntek el gyereklányok, még vérvád vonalon is nyomozott a hatóság, a tanácsházán tüntettek a népek, és senkit nem mertek egyedül elengedni otthonról. Az egyik kislány végül elmenekült, és akkor tudták lezárni az ügyet.
Nem csoda, hogy nem éreztem magam túl jól a városban, nagyon hiányoztak a fegyverneki haverok, unokatestvéreim, meg a Tisza, főleg a Tisza. Tóth Zolival, meg Nádas Zsoltival kimentünk párszor a tíz kilométerre lévő balai köves partra, ott hegyes-szögben kanyarog a folyó, szép süllőket lehetett fogni küsszel, bedobtuk az úszóval szerelt csalit a folyással szemben, hagytuk, hagy sodorja a víz, mikor a part közelébe úszott, rárabolt a süllő, sokszor a balin, nagyokat fröcskölt. Nem messze volt folyással szemben a strand, hordóra szerelt stégek, úszómesterrel, alacsony nyári víznél akár gyalog is bementünk a víz közepén lévő homokszigetekre, ott napoztunk.
Tiszapüspöki is tízegynéhány kilométerre volt, ott sokkal nagyobb szabadstrand működött, sok cég épített üdülőket, később hobbi telkeket mértek közel a vízhez, sokan jártak ki fürödni.
Óballát jobban szerettem, a gát mellett diófák nőttek, nagyokat pihentem az árnyékban, mikor hazabicikliztem Fegyvernekre. Útközben megálltam a gátőrnél is, friss vizet húzni az ártézi kútból, vigyázni a darazsakra, ott ette a fene őket a kútnál. A gátőrtől még látszott a kéttornyú miklósi templom, de már látszott a fegyverneki fehérfalú kistemplom tornya.
A kompnál is megálltam, hátha van ismerős, aztán tekertem tovább a falu felé.
Féderer mamunál aludtam inkább, közelebb laktak hozzájuk a régi barátaim, meg mindig volt kéznél zsíros kenyér, vagy vajas-mézes. Este papu rádiót hallgatott, a gang szelemenjén Spéci bátyám porcelán gurtnikra rézdrótból feszített antennát, bejött a szabadeurópa. Papu inkább a kossuth műsorán aludt el, a sötétben világított a rádió macskaszeme, a hanggal együtt mozgott a két zöld csík. Nagyon jókat aludtam, mamunál mindig csönd volt, hagytak is aludni, senki nem vágta be az ajtót.