Nekem elég jó komám volt, háromszor ha találkoztunk, de jókat dumáltunk, motorokról, nőkről és motorokról. Nem is volt kérdés, hogy kinél vegyünk nyaralást. Az viszont már erős megfontolás tárgyát képezte, merre vegyük az irányt.
Szép, színes prospektusokból lehetett választani, Európa nyugati részét meg sem néztük, Görögországba most nem akartunk menni, maradt Szlovénia, vagy Horvátország. Nem sokkal előtte békültek össze, persze a horvátok kerestek maguknak új ellenséget a krajinai szerbeknél, éppen akkoriban volt belpolitikai téma a kalasnyikov ügy itthon, de mi azért mégis befizettünk egy apartmannra, a Poreč melletti Lanterna üdülőfaluba. Kevesen gratuláltak a döntéshez, akkoriban Bibone felé nyomult a többség, de mi nem hagytuk magunkat, nem érdekelt, hogy egyenesen hülyének néznek a barátaink "de hát ott lőnek!", nekiindultunk.
A Dacia pótrugói kicsit megültek, mire kétheti javainkat elhelyeztük, akkori jó magyar szokásnak megfelelően rengeteg konzervet, krumplit, gyümölcsöt vittünk, meg hegynyi ruhát, hogy minden napra legyen tiszta holmi, mintha olajfúró telepre mennénk.
A két gyereknek alig akadt már hely, Dávid fogta a nyuszit, Máté a kedvencplédet, családunk készen állt az útra.
Még a letenyei határőr is dobott egy hátast, mikor mondtam, hogy a tengerhez megyünk, megemelte izzadó fején a tányérsapkát, aztán kívánt jó utat. Háborús helyzethez képest nem láttunk egy katonát sem, szinte új utakon jutottunk el Zágrábig, onnan autópályán Ljubjanáig, nem volt az úton semmi gond, a Dacia falta a kilométereket, a srácok hátul aludtak. A határátkelőkön jót mosolyogtunk, érdekes, új egyenruhájuk volt a fináncoknak, amerikai rendőrök tányérsapkáját utánzó sokszögletű sapkában, rettentő komolyan vették az útiokmány ellenőrzést. Őrbódé, vagy átkelő épület sehol nem volt, csak néhány konténer, ahol a kamionok papírjait vizsgálták.
Kopernél láttuk meg a tengert, milliónyi vitorlás volt kinn a vízen, nagyon szép hely. A parkolóban magyarokkal találkoztunk, gyorsan elmondták, hogy nincs semmi feszültség, a tengerpartra és a turistákra mindenki vigyáz, nem lesz semmi baj.
Lanterna megint Horvátországban van, ismét határtléptünk, de egyszercsak megérkeztünk. A lanterna-apartmannok című hely egy háromcsillagos szálloda volt, ahol rajtunk kívül két német család nyaralt. Hiába, a háború kicsit kedvezőtlen az ingatlan és idegenforgalmi szakma számára. Nekünk viszont jó buli volt, mert főszezonban, féláron nyaralhattunk, szinte üres környéken. A legjobb apartmannt kaptuk a recepción, pazar eleganciával felszerelt klímás szobák, multifunkciós konyha, kerámialapos tűzhely, grillezővel, mikrosütővel, ilyen akkoriban nekünk még nem volt. Teraszunk a tengerre nézett, csak a teniszpályák választották el a szállodát a parttól.
Sziklás, de nagyon tiszta vizű partunk volt, kis öbölben a csónakok, hajók, nagyobban a strandolók. A szálloda jetskije egyedül ránk várt, ingyen odaadták, csak vigye valaki. Egyébként is minden nagyon olcsó volt, alig akadt nyaraló.
Nagyokat kirándultunk, Novigrad, Umag, Rovinj mind a közelben vannak, igazi Isztria félszigetre jellemző sikátorokkal, az utcák beton és aszfalt helyett márványlapokkal vannak burkolva, a piacokon friss gyümölcsök, halak, polipok, kagylók, nagyon nagy élmény volt bejárni és megkóstolni mindent. Kirándultunk egy nagyot Triesztbe, ahogy a piacot kerestem, elvetődtünk a kikötőbe, egyedül ott láttam háborúra utaló dolgot, két hatalmas cirkáló parkolt az öbölben, egy hordozó pedig a kikötőben tankolt, tízemeletes bazi nagy vas.
Ezt leszámítva szép nyaralás volt.
