09.04. Csütörtök
Hajnal Lacival két szót váltunk egész héten, a költségek körül járnak a gondolatai, minden drágább, mint tavaly, de a források végesek. Támogatók azért akadnak, majd lesz valahogy.
Laci szerint sokan leszünk, kicsi lesz a falu, a jó idő sok látogatót hozhat. Én is ebben bízom, bár most nem annyira a falunap sikere miatt, apámnál birkát főzünk. Meghívtam valódi és virtuális cimboráimat, hátha tudnánk egy jót dumálni.
Fiam ballagására évekkel ezelőtt vettem két sörsátrat, azóta a padláson pihentek, most felállítjuk a ház mellett. A szőlő helyett jobb lett volna annakidején diófákat ültetni, semmi árnyék nincs az udvaron, hátha nem lesz nagyon meleg.
Üstház, üstök, krumpli, gázpalack, hagyma, vágódeszka, kés, daráltpaprika, só, csípőspaprika, birka, fokhagyma, kömény, majoránna, kicsi rózsabors, kevés zsír, gázégő, tartalék tűzifa, vasbogrács, pálinka.
Ebből fele kölcsönbe van adva, ideje visszakérni (én nem értettem soha, időben jönnek kérni a haverok dolgokat, visszahozni nem sietnek, de én is ilyen vagyok, gondolom), felit sikerül is. Gázégőt vennem kell, aztán minden kipipálva, jöhet a péntek.
09.05. Péntek
Reggel kimegyek a műhelybe, szétnézni, éppen azt magyarázom a kollegának, hogy nem lesz ma semmi komoly, főleg én sem, megyek pecázni egy cimborával, föl ne hívjon, akinek kedves az élete. Ebben a percben csörög ötéves nokiám, egy partner érdeklődik, hogy a 09.09.-re tervezett szállítást előre hozhatnánk-e, éppen egy visszfuvar kéne. Keresek valami hegyeset, hogy tökönszúrjam magam, május óta nem horgásztam, de végül is győz az üzleti kapzsiság, gyertek bazmeg.
Szaladok fináncért, daruért, rakodó emberekért, közben esemest váltunk Petivel, hogy ugrik a peca, de délutánra kész leszek, induljanak. Elvágtatok anyósomhoz, megcsinálni a wc-t, bekapcsolni a gázt, itt alszanak majd Péterék, ideje kicsit szellőztetni is, meg virágot locsolni. Anyósom máshol lakik, ez a kis garzon amolyan pufferszállás, ha úgy alakul. Készítek tiszta ágyneműt, aztán tűz termelni.
Délben még nincs vámos, nem szóltunk előre, de ha ki tud szállni kolléga, majd jön. A kamiont megpakoljuk, a sofőr (török, vagy perzsa, vagy montenegrói albán, szikár, fekete srác) kétpercenként nézi az óráját, nyugalom, intem neki, erre bevonul az árnyékba, sajtot eszik kenyérrel, aztán sodor magának egyet, onnantól elvan.
Peti telefonál, a Spar parkolóban találkozunk, valamiért kék Opelkombira emlékeztem, de megtalálom őket szerencsére. Berendezkednek anyósomnál, Janka és Ildikó csinálnak melegvizet, én rohanok tovább. Megpakoljuk otthon az utánfutót székekkel, meg mindennel. Petivel elindulunk a birkáért, Laci komám farmjára. Kiválasztunk egy szebbet, nem túl nagyok, ami viszont nagy, azt nem merem elvinni, öregnek tűnik.
Laci papa aznap harmadik birkát öli, ez ötven kiló alatt van, Peti megtippeli, hogy félóra alatt meg lesz nyúzva. Jót dumálunk, közben potenciális vásárlók érkeznek, ifjabb Laci elvonul tárgyalni. Nem jön össze az üzlet, egy szamarat ajánlottak három birkáért, a csalódás olyan tömény, rá lehet könyökölni.
Mi végzünk közben, birkánk négybe vágva, szép a hús, tűzünk Ballára, mögöttünk zörög az utánfutó. A faluban készülődés nyomait észlelni, az Iskola előtt óriási lábos, vagy mi, a kocsmánál sátor, álcaháló alatt pihegnek a dolgozók. Lepakolunk faternál, lesz elég szék, ha mégsem, majd hozunk a régi háztól is. Otthon Petivel megbeszéljük, hogy reggel 6-kor találkozunk, aztán szaladok a műhelybe, a kamion még ott van.
09.06. Szombat
Csilli is jön, persze elkésünk, Peti már a teraszon vár. Ballán kisebb csapat áll a faluvége táblánál, karszalaggal, láthatómellényben, ez itten az ellenőrző-áteresztő pont, autóval csak azt engedik be, aki itt lakik, de neki is kerülni kell (elvileg) a földúton, a vendégek fater portáján parkolhatnak. Áttörünk a kordonon, apám is éppen ébredezik. Iszunk egy kortyillát, Péterrel nekifogunk a birka nyeszeteléshez. Persze csak egy késünk van, nincs meg a bárd, se a fűrész, szép halál lesz.
Peti megpucol 4-5 kila hagymát, két zsák krumplit, egy csomó fokhagymát, kizsírozza az üstöt. Közben osztódik a birka, szerencsére tényleg nem öreg, csak elég legyen a hús, ezen agyalok. Kilenc óra körül tudunk alágyújtani, szar az új gázégő, de a régit nem tudtam visszakérni. Csilli közben polgári rendet csinál a ház egyik felében, apám budoárjában nincs lehetősége takarítani, ahogy az elmúlt két évben senkit nem engedett az öreg hozzányúlni a "rendhez", úgy most is közli, nála nem kell nyúlni semmihez. Hajnal Laci dudál be a kapun egy T5 Pannónia nyergéből, basszus, ezt a motort láttam reggel a buszmegállóban, míg Csilli kenyeret vett. Kiderül. hogy Lacié a motor, elönt az epe. Peti egy rugással beröffenti a Pancsit, kékülök.
Így aztán teríteni kezdünk, a birka alig fő, elfújja a szél a gagyi égő lángját. Cserébe merül a palack. Iszunk egy kortyillát, most ülök le először, éppen vendégség érkezik: Ildikó, akit zseniális székely gasztroblogjáról és izgalmas útleírások szerzőjeként "ismerek", társa Tiboru Mester, a Had- és rendvédelem oszlopa. Még be sem tudunk mutatkozni, a nyavalyás gázpalack utolsót hördül, cserélni kell, azonnal. De azért belekóstolunk Feri bátyám tavalyelőtti pálinkájába, finom, csak átmelegedett a napon. A tűző nap semmit nem kímél, amit tudunk leengedtünk a kútba, de nehezen bírkózunk a hőséggel. Hűtőszekrény nincsen, eddig nem vót rá igény.
Érkeznek Oldali barátom családjának hölgytagjai, az éppen elsős Kata figyelmeztet, vegyek föl papucsot, nehogy darázsba lépjek, mint Anna, kiderül, hogy Julcsi is megtanult beszélni, mióta nem láttam őket, aztán kimennek a ház elé, árkot ugrani, ettől apám elájult, milyen fajin gyerekek. Peti elindul saját hölgyei elé, nekik a falu elején, tehát jó messze kell parkolni, majd séta közben szétnéznek a vásárban. Tiboru Mester segít átfordítani a birkát, félóra múlva kész.
Csurtusékkal jót dumálunk, utólag veszem észre, hogy a gáz elaludt, egy óra minusz. Beköszönnek az utcáról a fűtés-szerelő kollégák, első cégem alapítói között volt Zsozef komám, isznak egyet, de máris lépnek tovább. Tiboru felismeri őket, korábban egy kocogó pónifogaton hasalva látta a brigádot, nem bírták a napot. De legalább nem voltak szomjasak. Oldali és Imre cimborája nem isznak, viszont jó étvággyal ennének.
Érezhető a feszültség, amit az éhség generál, terítünk. Nem főtt meg a birka rendesen, de ezt nem teszik szóvá, rendes vendégek. Peti olyan bort hozott Egerből, ami passzol a birkához, a kútból is felhúzzuk a palackozottakat, kétségbeejtően fogy az ásványvíz. Peti lánya, Janka birkapörköltet eszik, ez nagy szó, még nincs kilenc hónapos, de Bükkszéken is ízlett neki a szaftos kenyér, mégse lehet olyan rossz ez a birka.
Ebéd után üldögélve-ejtőzve dumálunk, persze politikáról is, naná. Nézem a kaput, várom Orsit, Mentulát, aztán a motoros és horgászcimborákat. Egy küldöttség még tegnap este megérkezett, a városi kempingben aludtak, hírük nincsen, nyomuk se, telefont nem veszik fel. Nem tudni, mi lehet velük, reménykedjünk, hogy nem száradtak tán ki.
Ildikó és Tibor köszönnek el elsőként, megígérjük, hogy Isten akaratából jövő szombaton találkozunk. Átvágnak a tömegen, amiből Gyula uram és társa, a költőasszony jön szembe. Gyulával korábban komoly levélváltásokat tettünk egymás meggyőzésére, illetve engem kellene felvilágosítani némely dolgokban, ennek most jött el az ideje.
Megérkeznek Kóródiék, egyszerre két család is, sógorom, és régi ismerősöm Antal, bazz, nálunk derül ki, hogy bár huszonöt év köztük a korkülönbség, mindketten öcsödiek, ennek nagyon örülnek. Gyula barátom közben az álmok és a lélek együtthatóit elemzi, többismeretlenes egyenletekkel, függvényekkel bizonyítva állítását. Kibeszéljük, mennyire sok dolgunk lenne együtt, milyen médiaeseményeket kell dokumentálnunk, és főleg iszunk egyet a nagy fegyverneki vadász, nemes Galántai Lelovich György egészségére.
Antal barátom fia jő, nem győzve várni az öreget, azonnal megetetjük birkával, addig is nyugton marad. Kezdődik a főműsor az Iskolánál, a vendégek egy emberként indulnak meg Berecz András meséit hallgatni. Nem merek velük menni, hátha megjönnek a várva várt barátok, akik továbbra sem veszik fel a telefont. Apámmal jót dumálunk a Tiszáról, meg a földekről, meg pár idegesítő fasságról, ami csak a vérnyomását emeli, csudába is.
Megérkezik nagyobbik fiam, barátaival, barátnőivel, szerencsére mind éhes. Gyertyákat gyújtok, támadnak a szúnyogok, elő hozom a pincéből a kocsibort, fogy. Kilenckor hazaviszem a gyalogos vendégeket Miklósra, félúton ér Gyula telefonja, ott álnak a kapu előtt, basszuskulcs. Sietek vissza a faluba, megelőz egy rendőrautó, mindenkit szondáztatnak a falu elején, akár jön, akár megy. Nálam nem színes a szonda, érdekes.
A háznál kicsit még beszélgetünk a hűlő levegőben, rockzenét nyomnak a sulinál, vannak vagy ötszázan. Lassan aztán végleg hazamegyek, reggel peca.
09.07. Vasárnap
Péter barátommal vágunk neki területi engedélyt venni, a héten nem volt rá időm. Miklóson három horgászbolt van, egyik sincsen nyitva vasárnap, erre Fegyverneken kötünk ki. Ott nyitva a bolt, Péter vásárol kurvadrága napijegyet, ezekre az önkormáynzati vizekre nem jó a területi engedélyem. Peti viszont nem készült az élő Tiszára. Ezért aztán a Balog Gyula holtágon kezdünk, valami állat akkorákat rabol, mintha zongora esett volna a vízbe. Mondom Petinek, hogy egy jó nagy rablóhal két-háromszáz négyzetméteres vizet őríz, mire egyszerre rabol a harcsa (balin) ötvenméterre egymástól. Szürcsölnek a süllők is, csónak persze nincsen, Peti fenekezni kezd, pontyra, vagy ami jön. Mi más jöhetne, törpeharcsa, rázza a botot, Péter kicsévéli, hatalmas állat, olyan tíz centi.
Csalihalat fogok, idegesítenek a rablások, de nagyon. Snecit tűzök süllőző horogra, beküldöm a mederbe, hátha... Szúnyogon kívül nem zavar semmi, de legalább jót dumálunk. Felhívom sógorom, ő persze már fogott, a holtág túlsó végén, olyan tíz kilométerre. Összepakolunk, Imi megmutatja a tuti helyet, eteti persze, mindennap pecál, a házuktól olyan kétszáz méterre van a víz. Peti bedob, én egy kölcsönbottal úsztatok, azonnal kapásom van, lemaradok. Aztán néma csendben éget a nap, árnyék nincsen.
Kettőkor feladjuk, fél arcunk pecsenye. Julcsiéknál iszunk egy kávét, eszünk egy maffint, aztán tűzünk a gáton Óballára pakolni. Közben megállunk a temetőnél, Péter virágot hozott ismerősének, aki a szajoli vasúti szerencsétlenség áldozata lett, alig tizenhét évesen. Elültetjük a kis virágot, aztán a síremlékre vésett feliratot nézzük, tucatnyi barátom jut eszembe, akihez nekem is illene néha kimenni a temetőbe. Remélem, megfogja a virág, majd locsolgatom.
Az Iskolánál a viharos szél félig lebontotta a sátrat, minden kihalt, árván tátong a hatalmas bogrács. A kocsma bezzeg élettel teli, intek a megfáradtan könyöklő főszervezőnek, Hajnal Laci se sokat aludt az éccaka. Objektív okokból.
Apámnál lebontjuk a sátrat, összepakoljuk a cuccokat, lepacsizunk az öreggel.
Gyertek jövőre.
