Szindbádék weblogjánál csak a Bűvös Szakácsot nézegetem sűrűbben.
Molnár B. Tamás és Bittera Dóra korábban a Magyar Nemzet gasztronómiai mellékletében publikált, rettentő élvezetes olvasmányokkal, mindenki számára érthető stílusban. Tetszett na. Az alapvető fűszerektől a laboratóriumi szintű gasztro-technológiákig mindenről írnak, néha úgy kell az államat feltenni. Elég sokszor provokálnak vitát, főleg az olvasók "ugranak" kommentárjaikban egymásnak, de párszor a lebetonozott "gasztro-cárok" (by MBTBD) is moccannak, védik rendületlenül kiváltságaikat, szegények. Nem is igazán ez a lényeg, hanem az, hogy van másik vélemény, mint a hatóságot játszó, régi rendszerből visszamaradt múmiáké, akik a negyvenéves tömegszervezeti rutinjukkal ráznak le minden újító szándékot, és kritikát, de már nem sokáig. Még ez is hagyján, igazából azért írok a Szakácsról, mert a cikkekre írt hozzászólásokból kiderült, hogy elvileg van egy egészségtudatos, minőségi konyhát igénylő jobbmódú réteg, amelynek az a legnagyobb gondja, hogy nem talál megfelelő minőségű élelmiszert. Persze,  úgy vettem észre, nem is igazán kutatnak utána, mert hozzászoktak a hipermarketek széleskörű, de nem túl jó minőségű választékához. Azt várnák el, hogy párszáz méterenként legyenek szaküzletek, ahol kőmalmi lisztből sütik a pékárút, mangalicából töltik a látványkolbászt, a minden évszakban kapható friss zöldségekről nem is beszélve. A kalandvágyóbbak néha kimerészkednek egy-egy piacra, de leginkább a netről szeretnék szélessávon letölteni a húst, meg a kenyeret.
Nem akarok túlzásba esni, de kiderül a hozzászólásokból, hogy a magyar paraszt szerintük csak "gagyi szart" termel, amire van képe agrártámogatást követelni, és ha nem kapja meg, akkor indul a Parlament felé, de minimum lezárja a fél országot, zászlóval a traktoron.
Néha próbálom védeni a mundér becsületét, több-kevesebb sikerrel, mert nagyon fáj, hogy a vidéken élőket azonosítják a nagyszájú tüntetőkkel, akik közül néhánynak tényleg az a legnagyobb gondja, hogy le kéne már cserélni a pikupját.
Nem jó általánosítani.
Nincs eléggé a köztudatban, de paraszt már nem nagyon van. Óballán, ahol elvileg minden adott a mezőgazdasági termeléshez, és a háztáji gazdálkodáshoz, nem tudok venni egy pár csirkét, vagy hízott libát, se bárányt, malacot se nagyon. Nem tartanak az emberek jószágot, nem termesztenek zöldségfélét, mert nem éri meg, a multik akciós áraival nem lehet versenyezni. A multik pedig nem magyar árút vásárolnak fel, hanem az anyaország eladatlan, eladhatatlan termékeit sózzák az árra nagyon érzékeny magyar fogyasztóra.
Az a néhány megszállott termelő, aki nem elégszik meg a támogatással és a szeszélyes  felvásárlási árral, próbálkozik bio árút termelni, mert most ezzel a minősítéssel lehet úgy-ahogy értékén eladni bármit.
Pedig mindent úgy kellene termelni, tenyészteni, hogy bármikor lehessen bio laborban auditálni.
Ebben a nyomorult földművelésben is kéne egy hasonló tendencia, mint a borászatban, ahol a kannás mérgektől szépen eljutottak a nagyon is minőségi borokig.
Persze, a kannás után csak jobb jöhetett, de akkor is fényévekre vannak a borászok a parasztoktól. Minőséget termeltek, megvédték a piacukat itthon, jókor léptek külföldön. És nem fikázták egymást, meg nem adták el az osztatlan közös tulajdont, meg a kárpótlási jeggyel licitált, vagy már meglévő saját tulajdonú szőlőiket külföldieknek. Itt az alföld közepén van jócskán ír, angol, osztrák, német, portugál gazda, aztán gazdálkodnak is, olyan termőföldön, amit magyar paraszt is kezelhetne. Lehet, hogy a földművelést is sokkal jobban le kellene zülleszteni, és akkor onnan ugrásszerű volna a fejlődés.
Addig viszont marad minden, ahogy most van.

Ideje volna átkeresztelni a blogot, de legalábbis ezt a posztot

"A bűvös szaknévsor"

címre, hihetetlen, mennyire nincs az olvasóknak fogalma, mit és hol kellene vásárolniuk, a szakácsblogon minden harmadik hozzászóló keres valamit, a másik kettő meg fikázza a magyar termelőt. Nem hinnék el, fél év alatt mennyi érdeklődő email jött, hogy hol vegyenek birkát, malacot, borjút. Félelmetes.