vagy szintén tőle a "Patyomkin páncélos", 
néha gyerekfilm, még mindig szovjet, jobb esetben a "Na megállj csak!", az ütődött farkassal, meg az okos nyúllal, szerintem évekkel később erről koppintotta Warner Brothers a "Gyalogkakukk" szériát. Az esti nagyfilm általában Latabár, "Fel a fejjel", "Állami áruház", a kötelező sematikus filmek, vagy monumentális szovjet háborús filmek, vagy Zenthe Ferenc filmjei, "2x2 néha öt", emiatt a film miatt jelentkeztem az MHSZ-be vitorlázó repülőnek. Persze erősen motivált a tévében az "Őrjárat az égen" is, ami vadászrepülőkről szólt, de ne szaladjunk ennyire előre.Az első film, amire anyu vitt el, az "Ezüst tó kincse", eredeti német hanggal, magyar felirattal, a feliratok vibráltak, szinte kiégették a vásznat. Olvasni még nem tudtam, de mindent értettem, az éjszakai jelenetek nagyon tetszettek, olyan mély sötétkék színt én még az életben nem láttam, ha lesz valaha saját weblapom, biztosan az lesz az alapszín.
Szerettem moziba járni, mert otthon nem nagyon engedtek tévézni. Brutális sorozatok mentek, a "Belfegor" Juliette Grecoval, vagy az "Odüsszeusz" Irene Papassal, ezen konkrétan bepisáltam a stressztől, mikor a küklopsz falhoz csapta az egyik görög hajóst, és megette. Nem volt szabad néznem, de kukucskáltam az ajtó üvegén át, nem kellett volna. Az "Időalagút", vagy az "Orion űrhajó",
már sokkal nézhetőbb sorozatok. Tamara Jagello hadnagy és McLain parancsnok sok varangyot legyőztek a sugárfegyverükkel, a sorozat zenéje pedig a mai napig tetszik.Később már haverokkal mentünk moziba, kaptunk otthon két-három forintot, vettünk napraforgót, egy néni árulta a bejáratnál. Üvegpohárral merítette, és papírzacskóba öntötte, ha nem volt zacskó, csak simán a tenyerünkbe. Sorba álltunk a jegyért, az előtérben körben színészek fotói lógtak a falon, magyarok, külföldiek, ismerősek, vagy nem.
A jegyszedő kék köpenyben dohányzott, beszélgetett a felnőttekkel, barackot nyomott a fejemre. A nézőtéren két-három lámpa égett, lejtett a deszkapadló, nehéz fáradtolaj szaga nyomta az orromat. A fal mellett szerettem ülni, mert akkor senki nem járt rajtam keresztül. Minden nagyfilm a Filmhíradóval kezdődött, sok-sok riport, munkaverseny, politikus, zászlók, ötéves terv. Mint a cigaretta. Ha apámnak nem volt pénze Kossuthra, ilyet szívott. Vagy Munkást, fogaskerékkel.
Jött a nagyfilm. Nagyon sok háborús filmet láttam, oroszok győztek többnyire, nagyon gonosz németek fölött. Háborúsat játszottunk, csináltam géppisztolyt, kerítéslécet szegeltem össze, nagyon boldog voltam vele, amíg Jäkli Jani meg nem mutatta a sajátját. Apja faragta diófából, a csöve gömbölyű volt, mert seprűnyélmaróba dugták, hihetetlen profi darab, szinte valódi. Minden csatát lejátszottunk, senki nem akart német lenni, csak Schultz Feri, meg Bandi. A nagyapjuk sokat mesélte, milyen szemetek a ruszki katonák, de nem hittük el, a filmekben nagyon rendesek voltak. "Akkor is fiam, svábok vagytok, nem lehettek oroszok!" baszott le az öreg. Nem értettem, Féderer nagyapám magyarázta el, az öreg Schultz Volksbund tag volt, sokat rúgták miatta a háború után, keményen megszenvedte.
Ez volt életem első csalódása, mikor rájöttem, hogy a svábok majdnem németek. Addig azt hittem, svábnak lenni a világ legjobb dolga, soha nem gondoltam, hogy van, akinek szégyellnie kell, ha szász, vagy sváb, a háború miatt. Schultz bácsi mesélt sokat Ekker nagyapámról is, akit nem ismertem, és akit tönkretett a háború, fogság, maljenkij robot, meg a számonkérések. Apám soha nem beszélt erről, azt se szerette ha kérdeztem.
A tévében új sorozatok jöttek, a "Tenkes kapitánya" Zenthe Ferenccel, halálra szívatta Buga Jakabbal a labanczokat Vujisics Tihamér zenéjére, soha nem írtak jobb főcímzenét.
A "Négy páncélos és a kutya", zseniális németjuhász kutyával és identitás zavaros ruszki rajparancsnokkal győzte le a lengyel kezelőszemélyzet a német seregeket, dörzsölt Grigorij őrvezető, meg a bamba Guszlik tizedes. Vagy fordítva. Szerettük "Kloss kapitány" történetét is, valahogy mindig rossz időben és rossz helyen harcolt, főleg télen.
A moziban közben új, színes, technikolor, szélesvásznú filmeket játszottak, nagyon szép magyar filmeket, "Egy magyar nábob - Kárpáthy Zoltán" hetekig ment, anyám kétszer is elvitt megnézni. "Egri csillagok", nagyon szerettem, egy darabig a Kálvária volt a vár, és mindig összevesztünk, ki legyen Dobó, ki legyen török.
Ezekben legalább nem volt orosz katona. Se német.
