Álldogál az öreg Szabados a gangon, füle zsibog a hirtelen keléstől, feje szédül kicsit. Bambul maga elé, kint a húszöles úton most áll össze a csorda. Máskor erre nem szokott felébredni, neki nincsen tehene régen, mióta a gyerekek beköltöztek a városba. 
Új ember tereli a csordát, nem mintha kéne, a tehenek mennek a kolomp után. Az új embert a hivatal szalajtotta, mert a régi tehénpásztor nyugdíjba ment.
Az új ember buzgón állt be a hivatalba, még kanásztülköt is szerzett, hajnal félötkor pont az öreg Szabados háza előtt fújta.
Régen nem volt szokás tülköt fújni, csak kiengedték a kert végén a tehenet minden háztól, aztán lassan ballagott a menet a közös legelőre, este meg tele tőggyel haza, végig a húszöles út mentén, poros úton, árokfélen, téglajárdán. Némelyik jószág meg is tisztelte itt-ott a járdát, akinek háza elé pottyant valami, derűsen takarította fel, szerencsére hivatkozva.
Az öreg Szabadosra is ráfért volna a szerencse, kikopott a téeszcséből, már csak egy-két órát kellett naponta a tanácsa, vagy keze munkája. Bajlódott a vérnyomással, a doktor nem engedte a pálinkát.
Asszony nélküli házban nem túl okos az ember, sokáig fenn volt éjszakánként, végiggondolta a sorsát, háborút, volsbundot, retorziót. Reggel aztán tudott volna még aludni, ha nem tülköli fel az új ember minden áldott nap.
Az öreg Szabados nem akart haragot.
Egyik hajnalban kiállt a háza elé, apró demizsonnal, úgy várta az új embert.
Összekezeltek, az öreg dícsérte a tehénpásztort, milyen ügyesen fújja a tülköt, mennyire derekasan látja el a hivatalt, fajinak a tehenek, minden este kerek a tőgyök.
Az új ember magasba emelte a kis demizsont, aztán fújt még egy hosszú görbe hangot a tülökbe, elégedetten indult a mezőre.
Az öreg Szabados még kétszer ment ki reggel demizsonnal a ház elé, cimborált a pásztorral, aki már egész megszokta a hajnali traktát, jó bora volt az öregnek.
Negyedik nap az új ember hosszan álldigált a Szabados-porta előtt, de nem jött közönség, akármilyen szépen fújta a tülköt. A csorda már jól elballagott, mikor utánok indult, de még párszor visszanézett, hátha kijön az öreg a borral.
Szabados bácsi persze soha többet nem jött elő, így aztán a tehenész máshol fújta a tülköt, nehogy már az öreg ingyen örüljön neki.