Semmi mást nem hallottam, csak ABBA és Boney-M számokat, akárhová csavartam a Sanyo zsebrádió keresőjét. A szabadeurópán, a luxemburgon egymást váltották, de Komjáthy, meg B.Tóth műsorok fénypontja sem volt más.
ABBA: Chiquitita.
Boney-M: Rasputin.
Végtelen éjszakákon, sebváltó, meg wankel metszetek rajzolása közben, csak ezek szóltak. Ha meglátok egy robbantott ábrát, pavlovi módon cseng kisagyamban a waterloo.
Az ABBA filmet persze megnéztem. Éppen Miskolc-Tapolcán pihengettünk. Tudatosan választva, önként vittem el a nejem, mert jó asszony.
Ez komoly teljesítmény, betettem a lábam egy olyan plázába, ami közvetlenül mekdoneldsz mellett van, csapás-csapás hátán.
A filmet nyilván képeslapnyomdák és utazási irodák finanszírozták. Ilyen színek, és ekkora hullámok egész Görögországban nincsenek. A film egyetlen erénye Meryl Streep, aki hitelesen játszotta el a saját lányát, legalábbis jobb volt tininek, mint az a csirpák Goldie Hawn utánérzés.
Pavlov fordítva is működik. Hallgattam a zenét, és egyszerre láttam a mozivásznat, meg a régi rajztáblát. Éreztem a Rotring tus szagát, ami halkan neszelő csőtollból feketül rá a pauszra.
Fenti írás komment volt a Plastik Média egykori postjához.
