Sokáig irigyeltem a skandinávokat, hogy milyen hanyag eleganciával tudnak izzadni munka után egy nagyot, kifújva a napi stresszt. Ülnek a forró szaunában, előredőlvén, könyék a térden, néha veríték csöppen a borovi fenyő padlóra.
Aztán megtudtam, hogy a nemcsak a messzi és hideg északon, hanem a messzi, forró délen is szeretnek ám izzadni a jónépek, a tradicionális közel-keleti fürdő még a szaunát is felülmúlja. Sőt, a római patríciusok is szívesen üldögéltek a forró vízzel hevített márványlapokon, nem is beszélve a mayákról, meg az aztékokról, azannyukjóistenit.
Katona koromban szaunáztam először, elég ritka sport volt a nyolcvanas évek elején. Csak pár szálloda, sportcentrum építtetett szaunát, drága dolog, üzemeltetni is. Aztán a rencerváltás környékén elszaporodtak a konditermek, később a fitness centrumok, egyre több szauna épült melléjük. Mára sokkal jobban elérhető lett az otthoni szauna építése is, ráadásul megjelent a piacon az olcsó infraszauna.
Rendszeresen járunk szaunába, inkább az infrát szoktam választani. Hetven fokon izzadok egy órát, félidőben hidegvízzel lehűtve magam. Nagyjából 120 métert köll gyalogolni a wellnes centrumig, szóval nincs messze, nem is drága, mégis azon meditálok, otthon építek egyet. Infrát persze. Gazdaságosabb, kisebb helyen elfér, és állítólag hatékonyabb a skandináv fajtánál. Jó lenne gőzkabinnal kombinálni, az lenne az igazi. Ha wellness hotelbe megyünk a zasszonnyal, mindig a gőzben kötünk ki, volt olyan, hogy csak nekünk indították be.
Azt mondom, izzadjunk egyet.