Vasárnap Szolnokon, az Alsó-szandai réten, ahol rengeteg a parkoló, veterán börze lesz. Meg kampánycsend, ezért előre sajnálom a zászló és felvarróárusokat. Kipakolnak szegények, jóindulattal kínálják a csopperre való farzászlót, Kossuth címeres magyart, meg Árpádsávosat, nem is adják ám drágán. És biztosan lesz, aki majd fojtott hangon odalép hozzájuk, mutat valami igazolványt, oszt elzavarja őket haza.
Mikor a szervezők kiírják év vége felé a következő évi rendezvényeket, és kiküldik a meghívókat, programokat, még nem tudhatják, mit hoz majd a politika. Ki gondolta volna hogy egy rissz-rossz népszavazás pont a börze idejre esik. Nem mintha rohannék elsőnek szavazni, ezer fontosabb dolgom van annál, hogy néhány idiótát zsíros álláshoz juttassak. Nem vagyok abban a helyzetben, nem engedhetem meg magamnak, hogy évekig egyen a kecura, amiért vigyorogva növesztik dagadt fejüket Brüsszelben, és gúnyos mosollyal, de roppant komoly körmondatokban nyilatkoznak a semmiről, mikor kamera elé kerülnek.
A zónijós szavazásnál lényegesen fontosabb, hogy találjak eredeti ETZ szerszámkészletet, sallervasat 1950-es BMW 25-höz, meg tartalék gázszektort. Egy 1949-es Adler tanksapkának is nagyon tudnék örülni. Ezek legalább hosszú évekig szolgálnak majd, helyükre építve, csöndben, szó nélkül.
Pár fotó: