Kicsit túlképzett voltam a tanfolyamhoz, csak a moziüzem vezetői képzéssel együtt indulhattam, Szolnokra jártunk a Tisza moziba, ohó, rengeteg jó nő között ketten voltunk férfiak. A műszaki tárgyak nem okoztak gondot, sőt kifejezetten egyszerű működésűek a mozigépek. Szerettem az esztétika, filmesztétika előadásokat, a filmtörténetet, a gyártásról szóló előadásokat, egyedül a filozófiai értekezéseket untam nagyon. Lenin kettős tükrözési elméletét nagyon komoly erőfeszítéssel láttam bizonyítottnak, de a statisztikai, számviteli és egyéb ügyviteli tárgyak is nehezen boldogultak velem. Szerencsére kedves előadónők vizsgáztattak, átmentem.
Finta Mikivel a túrkevei moziba jártunk gépész gyakorlatra, a gépháznak komoly alapterülete volt, háromszög alakú terem, két FITE 35 géppel, meg egy 16 mm-es kisgéppel. A gépész régi vágású ember volt, nem túl barátságos, biztosan féltette a kenyerét tőlünk, pedig egyikünk sem akart a munkájára törni. Mikor elmeséltem, hogy ismerem a lányát (---nem jut a neve eszembe, Süninek hívtuk, fekete, göndör, drótkemény haja volt---), még jobban bezárkózott. Kizárólag barna köpenyben járt, erős fogással rázott kezet, és Tabac-szappant, átlátszó barna férfiszappant használt, átjárta a szaga a gépházat. Azóta ezer gépházban voltam már, de a moziról elsőre ez a Tabac illat jut eszembe.
A szakmára azért becsületesen megtanított, tekertük a filmet előre-hátra, nem volt jó, ha laza, nem volt jó, ha kemény. Az ideális állagot az ujjainkkal fékeztük, a film eleinte véresre vágott, de hamar keményedett a bőr az ujjaimon. Vágtuk a szakadt filmet, ragasztottunk eleget, mesteresen nyálazva, és késsel hámozva le az emulziót, ezt persze a vizsgán nem volt szabad. Acetonnal megfestettük a csupasz szalagot, és présbe tettük, pár perc alatt megszáradott. Kezdtük gyakorolni a váltást, mikor a két gépet szinkronba kellett hozni, gyújtani a xenonlámpát, és ha a váltójel feltűnt, ügyesen váltani.
A "Kojak és a Marcus-Nelson gyilkosságok" című filmmel vizsgáztam gépész vonalon. Az üzemvezetői komolyabb volt, 160 tételt kaptunk összesen, filmesztétikából pont a brüsszeli tizenkettőt húztam, címek, rendezők, évszámok kellettek, tudtam szerencsére.A moziba sokat jártam aztán, néha helyettesítettem a gépészt, vagy udvaroltam a lányoknak, Ibolya volt az üzemvezető, belevaló vagány csaj, vizsgák után tudtam meg, hogy Finta Miki felesége. Regina volt a büfésnő, igazi démon, ami azt illeti.
Később akárhová kerültem, Miklósra, Szeged-Algyőre, Pestre, igyekeztem valamelyik moziban főállást, mellékállást vállalni. Keveset fizettek, de keveset is kellett dolgozni, sok filmet megnéztem, és tudtam mellette tanulni. Már amikor hagytak (---A xenonlámpa miatt a gépházban ózon keletkezik, ami állítólag a férfiasságra komolyan veszélyes. Nos, nekem ilyen gondom egyáltalán nem jelentkezett---).
A mozisok és filmesek nagy, komolytalan "család" voltak, havonta kétszer tartottak a forgalmazók bemutatókat, évente kétszer valamilyen továbbképzés volt, csuda jó helyeken, csuda jó kollégákkal. Salgóbányára egy veterán Skoda Oktáviával mentünk, nyitható tetővel pezsgőztünk Salgótarján utcáin, leszakadt kipufogóval. Leintettek a rendőrök "Ja, mozisok...Na haladjanak tovább", ennyi volt az ellenőrzés.
Komoly művészek tartottak élménybeszámolókat, meg Réz András, aki hihetetlen érdekesen adott elő, már akkor is gyér volt a haja. De a tudása nem, érthetőbben tudta Bunuel és Antonioni finom képeit élőszóban elemezni, mint akármelyik korábbi előadó.
A napi hat-nyolc óra továbbképzés utáni szabadidős elfoglaltságokról itt most nem is írnék, aki ott volt, tudja miért. A lábszépség versenyt viszont nem tudom elhallgatni, mert előbb-utóbb úgyis felkerül a netre. Nos, én nyertem. Köldök magasságban feszített lepedő mögé álltam, a poén kedvéért a fürdőgatyámba tettem egy Coca-colás üveget. Öt teljes percig kellett ott állnom, hatalmas tapsot és ovációt hallottam, főleg a nőktől, de a központ egyik férfidolgozója, Károly is nagyon ujjongott. Később mesélték el, hogy az üveg miatt nagyon lelógott az úszónadrág alja, és kilátszott Kicsi Én. Mindegy, nyertem, de ha esetleg készült fotó, jólenne látni.
