Bekövetkezett hát, amitől minden valamirevaló férfi fél negyven fölött, és amit kamaszkorom óta nem tudtam elképzelni. Biztosan az öregség első jele ez, eleinte azt hittem, hogy a stressztől van, meg a gyors élettől, bíztam benne, hogy majd elmúlik, és visszatér a régi énem, de sajnos a dolog nem változik, sőt egyre rosszabb. Soha nem hittem volna, hogy ez velem előfordul, a saját magamról alkotott képbe sehogy nem fér bele a dolog.

Utálom a quadot.

Minden létező járműért rajongok, amiben belsőégésű motor van, az oxigénnél jobban szerettem gyerekkoromban a régi, jó benzinszagot, kifuttam mezítláb az útra, ha hallottam apám motorját, vagy Balla doktor Moszkvicsát. Régen a Népligeti parki utakon még rendeztek motorversenyt, aki ott volt, soha nem felejti el a ricinus-szagot, ricinus olajjal keverték a magas oktánszámú benzint, micsoda kék füstök, micsoda gyors gépek...

Minden létező járművet vezettem, amiben ottó, vagy diesel motor van, a Dongó-motoros biciklitől a Hayabusáig, a Trabanttól a gigantikus 12 kerekű Rolls-Royce motoros Inter-truckig, amit még szereltem is Algyőn, az NKFV telephelyén. Vezettem buszt, motorcsónakot, kishajót, repülőgépet, mindent, amit robbanómotor hajtott, mindet élveztem, némelyiket szerettem is.

De ez a quad... Ezt nem értem.

Látom én rajta, hogy akarták ezt a dolgot nagyon, nem a szél kócolta össze a tervezőirodában a skicceket. Van ugye négy terepmintás kerék, elég széles, ballonos. Elől-hátul korrekt felfüggesztés, Öhlins csillapítók, segédtrapézkarok, torziós elemek, komoly, hosszú rugóutak, mint egy terepjárón, bravo.

A motorblokk választék gazdag. Főleg négyüteműek dominálnak, 250 cm3 felett, folyadékhűtéssel, némelyik quadban nyomatékváltó is akad, a többség röpsúlyos kuplungos, mint a Babetta, és ez már zavar.

Hátsó kerék hajt, nyitott lánccal, de hogyan? Többnyire bolygómű, differenciálmű nélkül. Terepen nem gond, ha laza a talaj, legföljebb kanyarban a belső oldali kerék kapar, vagy a külső oldal vonszol. De mit csinál aszfalton a bütykösgumi? Ja, nagy ívben fordul, rendben.

Ugorgyunk. Az ülése többnyire endúróra hasonlít, egy ember egész jól elvan rajta. A kormány kicsit krosszos, na de a karok, megint egy csalódás. Nincsen kuplungkar, a gázt dekompresszor-karra emlékeztető izével kell adni, nincs sebváltó, csak egy irányváltó kapcsoló, mi lesz még itt... Önindító azért van, hálistennek.

Sokszor ültem ilyen eszközön. Sok motoros haverom vett ilyet, látták rajtam, hogy idegenkedek, odaadták, bíztattak, segítettek, hátha megszeretem, megkedvelem a jószágot.

Hát, nem sikerült megszeretni.

Mindig olyan érzésem volt rajta, mint gyerekkoromban a dodzsemen (dodgem...?), hogy ugye megy-megy, de nem komoly, olyan játékizé, jó móka, komolytalan időtöltés.

Mondjuk, ha arra készült, hogy játszódjanak rajta, minden rendben, egy szavam nincsen ellene. Játékra nagyon jó. Nagyon jó felnőtt játék.

De akkor nem való közútra. Nem való erdőbe. Nem kéne tán róla vadászni, mint télen Óballán, igaz elvtársak?
(---Az is milyen hagyománytisztelő vadász, seggfej, aki quadról, bézból sapkában, kockás dzsekiben lövi a fácánt, nem ám ósdi duplacsövű, hanem modern pumpás taktikai sörétessel, adjad neki kálmán---)
Tessék keresni hozzá valami kölcsön homokbányát, vagy a saját erdőt-földet összejárni, lehetőleg csapatban ugye, majdnem falkát írtam, bocs.

Jó szórakozást hozzá.

Maradnék, ha lehet, a kétkerekű motoroknál, aki tud motorozni, keze-lába-feje ép, minek üljön quadra.