Húsvétkor hízhatna kissé jobban paraszti májam, talán ez az egyetlen olyan össznépi ünnep, amikor paraszti hagyományok dominálnak. A locsolkodás legalábbis falun volt mindenkor szokás, megadták a módját rendesen, vederrel, friss vízzel öntözték az "eladó jányokat", már ahol.

Fegyverneken mi is készültünk rendesen az ünnepre, pár nappal előtte sort álltunk Szatlóczky Sanyi bácsi fodrászüzletében, a sor vége az utcán állt, a bentiek kiadták a ronggyá lapozott Ludas Matyit, hogy ne unatkozzunk. Sanyi bácsi nagyokat csapott a párnával a kirepedezett bőrű fodrász-székre, aztán tekert rajta vagy ötöt, hogy kellő magasságba emeljen. Nullásgéppel ledózerolta a hajam, aztán a fenőszíjon csattogtatta a gyöngyháznyelű beretvát. Máskor mindig elmesélte, hogy az első világháború után vette egy bosnyák kereskedőtől, és még mindig milyen tartós a nemes acél. Ünnep előtt erre nem volt se ideje, kedve se nagyon, sercegve beretválta a fülem meg a tarkóm környékén a pihéket, aztán már szórta is hintőport, és puha szőrű nyeles kefével seperte ki a gallérom mögül a szúrós hajat. "Mehetsz, kisfiam!", ezzel vágta zsebre a kétforintötvenfillért, ebből tíz fillér volt a borravaló. Legényesre sikerült a frizurám, a fülem környékét égette a tavaszi friss nap, de azért fázott a fejem, ahogy igyekeztem hazafelé.

Anyám szegény, ilyenkorra már teljesen maga alá temette a húsvéti készülődés, a takarítás, meg a nagymosás. A sparhelten reggel óta gyöngyözött a kocsonya, a másik fazékban egy sonka, anyu keze könyékig lisztes volt, hájastésztát gyúrt. "Segítesz tölteni?" Hápersze, feltérdeltem a hokedlire, és kanállal szedegettem a szilvalekvárt a cserépszilkéből, a tészta közepére kellett pöttyenteni. Mutter aztán össszecsippentette, és tepsibe rakta a süteményt. Amíg sült a hájastészta, tepertős pogácsát dagasztott, én közben a tepertőt faragtam késsel a bőréről. Készült még mézes tészta, olvasztott csokiba mártva, kókusszal szórva, meg mákos és diós kifli, libatollal kentem a tojást rájuk, sütés előtt. Mikor nagyjából készen voltak a sütemények, este még nekiálltunk ablakot pucolni, ecetes vízzel, újságpapírral. Anyám utána tányérba merte a kocsonyát, és nekiállt sonkalében tojást főzni, aztán festeni, főtt hagymahéjjal. ---Később persze lehetett kapni gyári festékeket, sőt matricát is, de nekem a mai napig a rézszínű tojások tetszenek, ahogy szalonnabőrrel fényeztük, mielőtt a kosárba kerültek volna.---

Másnap már hajnalban jöttek a locsolók, nagybátyáim, szomszédok, ismerősök. A kölnijük nem volt túl változatos, akkoriban hosszú évekig tartott egy-egy locsolkodós üveg. Orgona, levendula, meg néha orosz krasznajamoszkva került elő, nagyokat nevettünk a verseken, anyám néha befogta a fülem. Később mi is nekiindultunk apámmal, ünneplőben, fényesre pucolt, nyikorgó cipőben, fater frissen borotválva, nagy komolyan vonultunk a főutcán, húszméterenként megálltunk ismerősökkel beszélgetni. Untam nagyon, mert már siettem volna, gyöngyvirág kölnim volt, hadd locsoljam már, na. Idővel mi is odaértünk a rokonokhoz, mondtam verset, azt is, amit reggel eltanultam, apám megszorította a vállam, de nagynénéim jót nevettek, szerencsére. Apámék jókat beszélgettek, fater néha rámnézett, ha sokadszor  nyúltam süteményért.

Mire nagyanyámhoz értünk, tele voltam mindenféle jósággal, pedig mamunál volt a legjobb a sonka, finom, omlós puha, hajszálvékony kocsonyás lében. Főtt tojást ettünk mellé, friss kenyérrel, tormával, mindenből egy falatot. Az egész nagycsalád Féderer nagyapáméknál verődött össze, nagyon szépek voltunk, mindenki ünneplőben, az asszonyok, lányok pacsulifelhőben. Nagyanyám ragyogott, büszkén tűrte a sok-sok kölnit, szerette, mikor körbevette a család. Nagyapám saját borát kínálta, nekünk is jutott egy-egy kanálnyi, szigorúan teában.

Koromsötétben értünk haza, húgom már régen aludt apám karjában, én is nagyokat botlottam, anyu kezét fogva.