Autós szlengben ez a neve a mozgáskorlátozottaknak, nem túl hízelgő, de legalább ipicit szellemes, hangzásában utal a legendás sorozathősre, Rocky Balboára, nem baj.
Még nincs tízóra, de már sikerült pár embert magamra haragítani, és még csak ezután indulok Budapestre. Fesztiválni. Reggel nyűgösen ébredtem, mert éjszaka a Nyugatiban , meg a Főpostán vártam soromra, egymillió frusztrált, labilis idegzetű, magamfajta között, pályázatot adtam föl, a lejárat idő előtt fél órával. Ez teljesen rendben van, még olyan pályázatot nem írtak ki, amire megbízó időben hozta volna az igazolásokat, hiába dolgozok előre, mindig az utolsó pillanatra hagyják, aztán jön a "...ha Isten ismersz..."című litánia, ez már csak így van. Nem szívesen dolgozok fölöslegesen hetekig, nyilvánvaló, ha nem megy el a pályázat, nem tudok számlázni, hiszen sikerdíjra szerződtem. Ezért aztán az utolsó négy pályázatot aláírattam, és magam vittem postára, mert nem vagyok benne biztos, hogy feladták volna tegnap. Százegynéhány millió forintokra pályáznak emberek, de a határidőt nem nagyon veszik komolyan, én viszont igen.
Nem ez a lényeg, feladtam, hazaballagtam, szénaillatú levegőben, alig volt forgalom a "4" főúton, kettőre már ithon is voltam. Reggel összeragadt szemmel, aggyal ébredve még Csillit sem vettem észre, leültem a géphez, ezzel indul a nap, így tudok felébredni. Csillu agitált, hogy vigyem el a Spar-ba, meg a piacra, félálomban rábólintottam.
Nem szeretem ezeket a diszkontokat, vagy miket, inkább a parkolóban üldögélek a kocsiban, de most bementem, borsdarálót akartam venni. Nem tudnám elmodani, miért pont itt, mindegy. Benn persze találkoztunk ismerősökkel, eldumáltuk az időt, Csilli Ancsa barátnőjével csevegett, én megpakoltam a kocsit ásványvízzel, cukorral, grízzel, rizzsel, aztán hallgattam a csajokat. Közben nézegettem a vásárlókat, ahogy tétován bolyonganak, fogdossák a frissensült bagettet, eszik a csipszet, veszekszenek a gyerekeikkel. Unatkoztam, erősen kívánkoztam már kifelé, lassan indulni kéne Pestre.
Mikor nagyon kívánok valamit, előbb-utóbb teljesül, egyszerre elment az áram, töksötét lett az üzletben. Ez a csajokat, meg ahogy elnéztem, a többi vásárlókat sem zavarta, dumáltak, mások meg vásárolgattak tovább, a setétben. Egészen addig, amíg a szekurityik terelni kezdték a népet a kijárat felé, persze a kocsit ott kellett hagyni, nem működött a pénztár.
Csilli elindult barátosnéjával a piacra, én úgy gondoltam, ha törik-szakad, csak megvárom a villanyt, állítólag sehol nem volt a városban, máshol sem tudtam volna vizet venni. Meg borsdarálót.
Lassan kiürült a parkoló, egyedül üldögéltem a kocsiban. Felhívtam Hinta komámat, jön-e a vágtára, szegény éppen aludt. Hajnalban ért haza ő is, nem tudhattam, bocs. Közben azért jöttek vásárlók, akik nem hallottak az áramszünetről, vették a rácskocsit, aztán nekimentek az ajtónak, mint légy az ablaküvegnek. Rettentő tanácstalanul álldogáltak, hirtelen elképzeltem, mi lenne, ha bezárna minden szupermarket, meg diszkont, de az is elég lenne, ha nem működnének a fotocellás ajtók, kihalna az emberiség, biztos.
Mikor az energia-nagyhatalmak (és erős agykontrollos aggódásom) révén visszajött az vellany, nekiindultam, által a varázskapun, szeretett bevásárlókocsim felé, amit benn kellett hagyni, félórával ezelőtt. Azért menetközben nem tudtam megállni szó nélkül, egy Skoda Oktávia parkolt a töküres platzon, éppen a "mozgáskorlátozott, vagy őket szállító" várakozóhelyen, rokihelyen. Setét ablakok, csak a sofőr könyöke lóg ki, nem láttam parkolókártyát, megkérdeztem melyik lába fáj, asszongyajazeggyikk. Nem vagyok amúgy beszólós tipus, de érintett volnék, basszameg, van a családban beteg. Mindegy, ráhagytam, indultam a vizemért, meg a grízért, persze odabenn kiürítették addigra az összes bennhagyott kocsit, nem baj, ami eszembe jutott, megvettem, fizettem. Közben odakinn még egy idióta parkolt a másik szabad rokihelyre, ez KIA Pikantóval, a marhája, kártya sehol, mondtam is neki, hogy elfelejtette kirakni. Meglepődött, vértolulás miatt lila lett a feje, a szín a nyakánál indult és úgy ment füléig, kivagytebazmeg, milyenjogonigazoltatsz, ennyit tett az ügy érdekében. Jelzem, mindkét seggfejet ismerem látásból, kicsi város a miénk.
Az utóbbi időben itt sem tisztelik a KRESZT, ha megállok valamelyik sárgára váltó lámpánál (van összesen három az egész városban), simán elmegy még mellettem a piroson át két-három autó, a mögöttem jövő meg villog. Volt már, hogy kiszálltam, és kérdeztem mi a baj, de olyankor mereven néznek előre, vagy babrálnak a rádióval. Indexét sem használja senki, csak a vészvillogót, ha tilosban áll. Most meg a rokihelyre parkolás, ez lett a divat, töküres parkolóban beállnak bunkóék, oszt hallgatják Bódigusztit. Zavar kicsit, de aztán eszembe jut, hogy teljesen épkézláb ember is lehet roki. Agyban. Ez látszik.
Nem szabad éjszaka vezetni, ki kell magunkat aludni, reggel a rigókkal kelni, elkerülni ősi ellenségeimet, a multikat. Most viszont megjött Csilli a piacról, indulhatunk a sienai lovasfesztiválra. Majd veszünk máskor darálót.
