Postbloghu

Címkék

4 (1) adria (1) agykontroll (1) alföldi (1) algyő (1) ancsi (1) antwerpen (2) április (1) áprlis (1) árvíz (1) astra (1) auchan (1) ausztria (1) autó (2) balaton (3) balatonszepezd (1) baleset (3) balkán (3) barátok (19) barom (6) belgium (2) benedek (2) bereg (1) betonkeverő (2) birka (6) biztonság (1) blues (2) bmw (1) bonnie (1) bor (1) borjú (1) budapest (2) bűvös (1) campanile (1) celeb (1) cigány (3) cimbora (1) cora (1) család (21) csilli (10) csontváry (1) dacia (2) darvas (1) dávid (10) dédi (1) dió (1) disznóvágás (3) doge (1) durdevica (1) egészség (8) eladó (1) élmény (2) emberség (6) emléknap (1) építkezés (1) érdekes (1) erdő (1) fácán (1) fajd (1) falu (10) fegyvernek (17) felső (1) fesztivál (1) film (6) fürj (1) gasztro (3) gázbeton (1) gazda (1) gép (1) gépgyár (1) gitár (1) golf (1) gondola (1) görögország (3) gyerek (2) halott (1) hatóság (1) helikopter (1) herfli (1) hinta (8) hipermarket (2) honda (1) honvédség (1) horgász (3) horgászat (3) hős (1) hősi (1) humor (2) húsevő (2) húsvét (1) idióta (15) irodalom (4) iskola (5) isztria (1) iván (1) józsef attila (1) jugoszlávia (1) juhász (2) kaja (3) káptalanfüred (1) karikatúra (1) kasza (2) katona (3) kenyér (1) kerecsen (1) kereskedelem (3) kérész (1) kiképzés (1) kimaradás (1) kína (1) kisebbség (3) kőolaj (1) kopjafa (1) kultúra (7) kutya (1) lakótelep (1) lengyel (1) lőszer (1) löveg (2) magyar (5) máté (7) méhek (1) méhészet (1) menyhal (1) merkur (1) méz (1) mi8 (1) misina (1) montenegro (6) motor (5) motoros (4) mozart (1) mozi (5) multi (1) munka (5) művészet (1) nagymama (1) népszavazás (1) néptánc (1) nyár (2) nyaralás (7) óballa (20) okoskodás (1) óratorony (1) orosz (2) őrség (1) osztály (1) pacal (1) paduc (1) pálinka (1) palota (1) paraszt (10) peca (1) pécs (1) penny (1) plus (1) pm (1) polgár (2) politika (8) politikus (2) porec (1) pörkölt (6) proli (3) propolisz (1) quad (1) rafting (4) ragály (1) repülés (1) retro (1) rialto (1) rokonok (5) sas (2) segítség (2) senkiházi (2) sereg (2) simson (1) smatch (1) sorozat (1) spar (2) spíró (1) stillzon (1) strand (2) sváb (4) szakács (3) szánalmas (6) szapárfalu (1) szarvasmarha (1) szatmár (1) szellem (1) szép (5) szerelem (3) szerencsétlen (4) szigligeti (1) szikora (1) szilikát (1) szilke (1) szilva (1) szolnok (1) szőlő (1) szomszédok (3) szorgalom (5) szovjetunio (2) tábor (1) tanár (1) tara (2) tarack (2) tavasz (3) technika (4) tégla (1) tehén (1) tehetség (3) tenger (6) tesco (1) tettye (1) tisza (9) tiszakóród (1) tiszakürt (1) tiszavirág (1) törökszentmiklós (1) trabant (1) traktor (1) tudás (2) tüntetés (1) túrizmus (1) túrkeve (3) tüzér (2) túzok (1) tv (1) üdülés (11) ünnep (13) ural (2) usa (1) utánzás (3) utazás (5) úttörő (1) vallás (1) váncsa (1) város (4) vasarely (1) vega (1) vélemény (12) velence (1) venezia (1) vércse (1) vidék (22) vihar (1) világválság (2) visegrád (2) vita (1) yvonne (1) zene (5) zündapp (1) Címkefelhő

Kérész

2008.06.15. 09:51 :: ekkerjoz

A napokban kéne repülni a jószágnak, egész évben csak ilyenkor látjuk, egy héttel a nagy tüzek gyújtása előtt. Mikor lemegy a nap a villámcsapott erdő felé, egyszerre kiröpülnek a vízből és nekivágnak fölfelé a folyón. Aztán kicsit köröznek, rengeteg apró jószág, nem látni tőlük a vizet. Egy napig él a kérész, egy nap az élet, egy napig mulat egész évben.

A fecskék cikáznak köztük, de a seregélyek is falják őket ezerszámra. A víz cuppog a halaktól, könnyű lenne akár kézzel is fogni nagy kecsegét, vizát, pukkadásig jóllaknak a sok-sok kérésszel. De inkább nem megyünk a vízhez, csak messziről nézzük a Tisza virágzását. Egész évet kell várni, mire legközelebb ilyet látunk.

Lassan gyújtjuk a nagy tüzeket, azon az estén, mikor a leghosszabb járású a nap az égen. Kazalba fát hordunk, uszadékot a Tiszáról, száraz, hegyekből úszott, zsíros fogású, gyantás fenyőt, partról bedőlt égert, füzet, tölgyet. Akkora kazlakat rakunk, amekkorát merünk, nehogy a szél a falura vigye az izzó pernyét. Külön tüzet gyújtunk a férfiaknak, külön az asszonyoknak, és külön a jegyeseknek. A jányok tavasz elejétől gyűjtik a virágokat, az öregasszonyok gyógyító fűveket tépnek, ebből fonnak koszorúkat. Koszorú fonása közben énekelgetnek, és belegondolják a sok jót, amit egy évre előre elterveznek, egészséget, jó termést, bő aratást, asszonyfélék gyerekáldást, anyókák meg még egy évet maguknak, családjuk között. Aztán szárítják az eresz alatt, látni a faluban, ahogy járunk a házak, kunyhók között, melyik jánynak, asszonynak, mire vágyik a szíve.

Apámon a sor, az idén mi álljuk a bort, a tinót meg Zoltán fia Gyula bátyánk ajánlotta fel. Nem nagyon akarta, szép jószága volt, szép bika lehetett volna, de valami verembe lépett, amit ürgék, vagy hörcsögök ástak, és lába törött szegény állatnak. Így hát levágjuk, áldozatul a napnak, meg holdnak. Színhúsát nyárson sütjük majd, parázs felett forgatván, amíg szépen meg nem barnul. A csontos részekből, édes belsőségekből áldost főznek a kőkondérban, sok gyökérrel, murokkal, gombával, édes cseresznye szemekkel fő a sűrű leves össze. Asszonyok szoktak ilyenkorra kelesztett tésztát is sütni, de hát nem maradt liszt egy gyűszűnyi sem, kalács helyett cseresznyét és korai epret szedünk a fákról.

Csöndesen kell ám készülni az ilyen ünnepre, mert praepost urunk nem szereti, azt hirdeti, hogy pogány dolog ez a tűzrakás, és nem tetsző cselekedet, istentelen őseinktől maradt ránk, tudatlan lelkekre. De hát hogy volna már pogány a mi falunk, gyónunk, áldozunk, imádkozunk, fohászkodunk az Úrhoz éppen eleget. Templomba is eljárunk, pedig messze van nagyon, hat mérőföldet kell gyalogolni, mire a városba érünk, aztán megint haza. Állíttattunk egy keresztet is, kőből van a talpa, az egri püspök úr szentelte föl, ha rossz az idő, járhatatlan az út, a keresztnél gyűlünk össze imádkozni, nem marad a lelkünk árván.

De a tűzgyújtást nem hagytuk el még egyik évben sem. Minél tovább parázslik a zsarátnok, annál tovább tart a bő termés, a jó egészség. Az öregek ilyenkor régen félretett csontokat dobálnak a tűzbe, és mikor kihűlt, feltúrták a hamut, vizsgálták, hogy égett meg a csont, kinek milyen sora lesz jövőre. Nénikék szárított magokat szórtak a parázsra, ahogy pattogott a sok erdei növényről szedett szem, úgy találgatták a jövőt. Praepost urunk szerint ez babonaság, vagy mégrosszabb, boszorkányság, eretnek dolog. De mi nem engedünk a szokásból, nincs ebben semmi pogányság, nincsen nekünk más ünnepünk, csak ezt tartjuk. Minden más szokásunk a múltba veszett, röghöz lettünk a parasztlázadás után kötve, örökre földhöz ragadtunk.

Először a férfiak tüzét gyújtják, körülállják a házas emberek, karjukat összefonják a mellük fölött, úgy néznek a lángok közé, elszántan, komoran. Gondolatuk a mezőn jár, érleli lelkük a kalászt. Az árpát akár holnap is lehetne vágni, a búzát kicsit később aratják. Szemükben visszaverődnek a lángok, homlokuk gyűrt ránca mögött gondolnak a jövőre, múltra, élő és elholt barátaikra, gyávákra és vitézekre.

Az asszonyok tüzét a legöregebb férfi gyújtja, pajkos dolgokat mond közben, az asszonyok, eladó jányok nagyokat sikongatnak, ahogy a szikrázó csóvát feléjük lendíti, és az égetni való boszorkányokat emlegeti az öreg Boda. Az asszonyok kézenfogva járnak körül a tűzön, énekelgetnek, van közte vidám, akad szomorú daluk, ők is emlékeznek, és reménykednek.

A jegyesek tüze a legszebb tűz a világon. Először itt állhatnak egymás mellé azok a párok, akiket kihirdettek a templomban. Nem érintik egymást, de nem is nagyon néznek a tűzbe, csak párjuk szemébe kapaszkodnak, a míg a tűz el nem hamvad. Mink, legények is keresnénk a párunk, a jányok külön húzódnak, összedugják a fejüket, ahogy a jegyeseket kibeszélik. Mi pedig úgy teszünk, komoly legények ugye, mintha a világon sem lennének a jányok, pedig én se nagy tudok másfele nézni, mint violámra, akit már évek óta nézegetek, mióta a kaszát emelni tudom. Neki szánom a kendőt, amit majd az őszi búcsúban veszek az első keresetemből, ha Isten is megsegít.

A jegyespárok koszorúkat dobnak a tűzre, fellobban és jószagúan füstöl a sok száraz virág. A füstön által kell ugraniuk a parázson, egymás kezét fogva. Úgy járja át őket az illatos füst, akár a szerelem a lelküket. Az asszonyok is dobnak koszorút a saját tüzükbe, aztán a kihűlt parázson átgyalogolnak, közben fohászkodnak magukban, hogy jobb legyen a soruk.

A férfiak közben szép darab húsokat sütnek a nyárson, isszák a bort, előkerül a citera, duda, mulatnak, táncolnak. A kemény legények juhászkampós bottal járják, komolyan összecsattannak a botok. Apám nekem is faragott, nagyon rááll a lábam a táncra, öcséim majd jövőre járhatják.

Az asszonyok csak magukban forognak, lassan, komótosan, de a jányok körbeállnak, csak úgy repül a szoknyájuk, befont hajuk is kibomlik, ahogy seregnek körben. Az öregek padon ülve zsörtölődnek, csak a szemük csillog a bortól, ők már eltáncolták az éveket, a szemük kívánja a táncot.

Mikor kihűlnek a tüzek, elfogy az étel, elfogy a bor. Jövő héten aratunk.

Előző fejezet

12 komment

Címkék: tavasz ünnep egészség nyár falu juhász óballa

A bejegyzés trackback címe:

https://anyafold.blog.hu/api/trackback/id/tr16514292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AzHofi 2008.06.15. 10:58:37

,,Egy napig él a kérész, egy nap az élet, egy napig mulat egész évben. '' Tévedés, a kérész 3 évig él, és a végén kirepül szaporodni. A kérész egy víz alatt élő faj. Többet kellett volna bágerolni a tiszában! :-)

Rebca 2008.06.15. 11:14:38

Áá, belekötni egy ilyen csodás írásba! Olyan jó volt ezt az egészet elképzelni. :)

Hadrian VII. · HTTP://KONZERVATORIUM.BLOG.HU 2008.06.15. 11:20:29

szép írás, bár a kérész valóban nem egy napig él:)

Netuddki. 2008.06.15. 11:31:00

Ja, az csak a reklámban van.

tita · http://hetkoznapi-mesek.blogspot.com 2008.06.15. 11:57:37

Oda vágyódom, a Tiszához..egy hosszú parasztházba, ami vályogból épült. Kemencét szeretnék. Egyszer meglépem talán, bár a mostani életemet is nagyon szeretem. Kérészélet...gyönyörű, gyönyörű. Remélem, a Konzi leközli a leánykérős, lakodalmas írásaimat. Vonzódom a népi kultúrához, hagyományokhoz. Mindenhez, ami a természet közelségét, az egyszerű életet jelenti.

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.06.15. 12:07:16

Továbbra is grat :)

A címlaphoz meg külön is, ilyen tipusú írást még az életben nem láttam arrafelé.

Hintamester · http://www.hinta.hu 2008.06.15. 19:44:37

"Külön tüzet gyújtunk a férfiaknak, külön az asszonyoknak, és külön a jegyeseknek." Ez tényleg így volt (van)? Ahhhhhhhhh Hagyni kéne már a sok zártszelvényt meg elektródát. Csak írnál mi meg olvasnánk.

AzHofi 2008.06.15. 20:39:13

Rebca: bocs, nem akartam belekötni, helyesbíteni szerettem volna. Van még benne több tárgyi tévedés is, de azokat már tényleg kár lett volna előcitálni, betudtam az írói szabadságnak :-)

phaidros 2008.06.15. 21:15:51

Bevallom, egy darabig gondolkodtam rajta hogy Tita nem Ekkerjoz-e, és fordítva, mert zseniális húzás lenne. :D

tita · http://hetkoznapi-mesek.blogspot.com 2008.06.15. 21:40:33

Nem valljuk be:) Joz szebben ír, mint én. Öröm és boldogság, hogy itt lehetek és olvashatom. Olyan ritka kincs manapság az ilyesmi.

Dagenham · http://bluejaunte.wordpress.com 2008.06.16. 11:38:16

"Szemükben visszaverődnek a lángok, homlokuk gyűrt ránca mögött gondolnak a jövőre, múltra, élő és elholt barátaikra, gyávákra és vitézekre."

Gyönyörű írás. Minden elismerésem.

ekkerjoz 2008.06.19. 15:40:29

Hintamester, olvastam a szkájparasztokon a legújabbat, majd akkor teszem le a vasat, meg a hegesztőpisztolyt, ha olyat tudok írni.

Ölellek:EJ
süti beállítások módosítása