Postbloghu

Címkék

4 (1) adria (1) agykontroll (1) alföldi (1) algyő (1) ancsi (1) antwerpen (2) április (1) áprlis (1) árvíz (1) astra (1) auchan (1) ausztria (1) autó (2) balaton (3) balatonszepezd (1) baleset (3) balkán (3) barátok (19) barom (6) belgium (2) benedek (2) bereg (1) betonkeverő (2) birka (6) biztonság (1) blues (2) bmw (1) bonnie (1) bor (1) borjú (1) budapest (2) bűvös (1) campanile (1) celeb (1) cigány (3) cimbora (1) cora (1) család (21) csilli (10) csontváry (1) dacia (2) darvas (1) dávid (10) dédi (1) dió (1) disznóvágás (3) doge (1) durdevica (1) egészség (8) eladó (1) élmény (2) emberség (6) emléknap (1) építkezés (1) érdekes (1) erdő (1) fácán (1) fajd (1) falu (10) fegyvernek (17) felső (1) fesztivál (1) film (6) fürj (1) gasztro (3) gázbeton (1) gazda (1) gép (1) gépgyár (1) gitár (1) golf (1) gondola (1) görögország (3) gyerek (2) halott (1) hatóság (1) helikopter (1) herfli (1) hinta (8) hipermarket (2) honda (1) honvédség (1) horgász (3) horgászat (3) hős (1) hősi (1) humor (2) húsevő (2) húsvét (1) idióta (15) irodalom (4) iskola (5) isztria (1) iván (1) józsef attila (1) jugoszlávia (1) juhász (2) kaja (3) káptalanfüred (1) karikatúra (1) kasza (2) katona (3) kenyér (1) kerecsen (1) kereskedelem (3) kérész (1) kiképzés (1) kimaradás (1) kína (1) kisebbség (3) kőolaj (1) kopjafa (1) kultúra (7) kutya (1) lakótelep (1) lengyel (1) lőszer (1) löveg (2) magyar (5) máté (7) méhek (1) méhészet (1) menyhal (1) merkur (1) méz (1) mi8 (1) misina (1) montenegro (6) motor (5) motoros (4) mozart (1) mozi (5) multi (1) munka (5) művészet (1) nagymama (1) népszavazás (1) néptánc (1) nyár (2) nyaralás (7) óballa (20) okoskodás (1) óratorony (1) orosz (2) őrség (1) osztály (1) pacal (1) paduc (1) pálinka (1) palota (1) paraszt (10) peca (1) pécs (1) penny (1) plus (1) pm (1) polgár (2) politika (8) politikus (2) porec (1) pörkölt (6) proli (3) propolisz (1) quad (1) rafting (4) ragály (1) repülés (1) retro (1) rialto (1) rokonok (5) sas (2) segítség (2) senkiházi (2) sereg (2) simson (1) smatch (1) sorozat (1) spar (2) spíró (1) stillzon (1) strand (2) sváb (4) szakács (3) szánalmas (6) szapárfalu (1) szarvasmarha (1) szatmár (1) szellem (1) szép (5) szerelem (3) szerencsétlen (4) szigligeti (1) szikora (1) szilikát (1) szilke (1) szilva (1) szolnok (1) szőlő (1) szomszédok (3) szorgalom (5) szovjetunio (2) tábor (1) tanár (1) tara (2) tarack (2) tavasz (3) technika (4) tégla (1) tehén (1) tehetség (3) tenger (6) tesco (1) tettye (1) tisza (9) tiszakóród (1) tiszakürt (1) tiszavirág (1) törökszentmiklós (1) trabant (1) traktor (1) tudás (2) tüntetés (1) túrizmus (1) túrkeve (3) tüzér (2) túzok (1) tv (1) üdülés (11) ünnep (13) ural (2) usa (1) utánzás (3) utazás (5) úttörő (1) vallás (1) váncsa (1) város (4) vasarely (1) vega (1) vélemény (12) velence (1) venezia (1) vércse (1) vidék (22) vihar (1) világválság (2) visegrád (2) vita (1) yvonne (1) zene (5) zündapp (1) Címkefelhő

Kerítés

2009.03.06. 10:00 :: ekkerjoz

Lajos bátyám amolyan közös képviselője az utcának, ahová pár éve költöztünk. Az elsők között kezdtek építkezni a hetvenes évek elején, a volt bikalegelőt felparcellázta a tanács Trautmann-féle lakótelepre, meg sakktáblás utcákra. Lajos bácsi korosztálya akkor volt fiatal harmincas, szövetkezeti dolgozók, gyári melósok, tanáremberek építették fel az utcánkat. Ahogy a lakótelep is sablonra épült, a sok kockaház is mind egyforma, 9x9x4 méteres tömeg, sátortető, aztán szünet, majd melléképület, műhely, tároló, vagy garázs, hozzáragasztva az ólak, a gerincek szintje egyre lejjebb ugrik, végül a budi zárja a sort.

Valójában nem egy élet munkája volt ilyen birtokot összehozni. Lajos bácsiék dolgoztak három műszakban a gyárban, meló után nem is öltöztek át, ahogy dudált a gyár, mindenki pattant biciklire, és szaladtak építeni a házat. Hol a sajátjukat, hol barátokét, rokonokét.

A mi környékünk így épült fel, ahogy a fél ország, persze. A munkahelyek állami, vagy szövetkezeti tulajdonban voltak, segítették a dolgozókat fuvarral, eszközökkel, némi pénzzel, cserében a melósok 30-40 évet ugyanott húztak le szó nélkül.

Szeretem ezt a környéket, széles utcák, előkertek, gyümölcsfák az utcán, tavasszal szép, mikor egymás után lobbannak be a fák virágai, jószagú lesz a levegő. A lakók lassan kezdenek lecserélődni, ahogy sorban fogynak a hetvenes-nyolcvanasok, úgy költöznek ide a mai harmincas-negyvenesek.

Lajos bácsi nem a közvetlen szomszédom, két házra lakik, egyenes tekintetű, gerincű ember. Valahogy mindig neki jutott az utca gondja, ha közművet vezettek, sorra ő járta végig a házakat aláírásért, szólt a többieknek, ha össze kellett valamire dobni a pénzt. Pedig nem egy szószátyár ember, két szóval elintéz mindent, nem túl agilis alkat. Egyszerűen hiteles, megfontolt.

Mikor odaköltöztünk az utcába, lebontottam az ólakat, bővítettem a házat. Az idős szomszédaim ezt nem díjazták, sorra kérdezték, miért nem jó, ahogy volt. Rosszallást persze nem mutattak, csak én éreztem úgy, mintha a lelkükbe léptem volna azzal, hogy pillanatok alatt bontom el, amit ők évtizedekig építettek.

Kerítést is újat építettem, ebből lett a baj. Bonnie kutyám kicsit szeles németjuhász szuka, szeret mindenkit, ha jön hozzánk valaki, felugrál rá, azt hiszi, játszani jönnek vele, mi másért. Egyedül a macskákat nem szereti, ha bejönnek a portára, végük, és ezt szó szerint kell sajnos érteni.

Akkor éppen a kerítést falaztam, a család kinn molyolt valamit az udvaron, annyira el voltam foglalva, hogy nem vettem észre a bajt. Gyorsan történhetett a dolog, Bonnie szájában ott figyegett egy nagy tarka macska, Csillu seprűvel próbálta a kutyát terelni, Lajos bácsi meg csúnyán kiabált, miért nem vesszük el a kutyától a cicát.

Bonnie csak akkor eresztette el a macskát, mikor lelocsoltam vízzel, de addigra olyan lett szegény pára, mint a rongy. Lajos bácsi szó nélkül fogta a tetemet, elballagott haza. Ha a tekintetét le tudnám rajzolni, megélnék belőle.

Ezután nem fogadta a köszönésünket Lajos bátyám, pedig régen messziről intett, vagy kiáltott. Levegőnek nézett, ez nagyon rosszul esett. A macska jött be az udvarunkra, nem a kuty rontott ki, hogy legyilkolja. De megértettem, hogy egy öreg embernek nagy csapás, ha elveszti valamijét, még ha egy macskát, akkor is.

A harmadik, vagy negyedik nap telt el a tragédia óta, lassan készen lettem a kerítéssel. Éppen a kapuval szöszöltem, mikor valaki köszörülte a torkát mögöttem. Lajos bácsi volt, azt mondta, ne haragudjak, ha rosszat szólt pár napja, nem szokott ő szomszédokkal veszekedni, de a macska évek óta lakott náluk, családtagnak számít. Mondom, bátyám, semmi baj nincsen, én sajnálom, hogy az a nyavalyás kutya nem volt megkötve.

Toporog az öreg, látom, hogy valami bántja még. Nagy nehezen sorolta, hogy már napok óta kereste a cicát, mikor meglátta az utcán, de mire átjött hozzánk, Bonnie elkapta. Meggyászolták a macskát, a felesége belebetegedett, új vérnyomás gyógyszert kellett íratnia, sokat sírdogált. Hát, így csavargatta a kést lelkemben az öreg. Egyszer aztán kibökte, hogy tegnap este, mikor hazaért a gyógyszertárból, a macska ott üldögélt a ládájában, csapzott, vékony volt, teljesen kiéhezve, tele bogánccsal.

Azóta megint messziről integetünk, vagy nagyot köszönünk, ha látjuk egymást.

1 komment

Címkék: kutya szomszédok vidék bonnie

A bejegyzés trackback címe:

https://anyafold.blog.hu/api/trackback/id/tr97982652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

phaidros 2009.03.06. 11:48:57

Ilyet láttam én is egy Stephen King horrorfilmben - asszem kisállattemető volt a címe. :D Azt is elvitték mint tetemet, gondolom el is ásták, aztán ott ült a ládában, és nagyon zöld volt a szeme. :D
süti beállítások módosítása