A szatmári doki

Gyerekkoromban idősebb Szatmáry Ferenc doktor volt a körzeti orvosunk. A faluban ugye csak egy körzet volt, így aztán lett elég melója. Rendelt a tanácsháza melletti rendelőben, a Gépgyár rendelőjében, a téesz ebédlőjében. Ott volt a művelődési házban tartott rendszeres tüdőszűréseken is, meg a hétvégi focimeccsen, mikor Fegyvernek játszott Tiszaroffal, és sürgős esetben gondoskodott a szurkolók ellátásáról. Én nem tudom, mikor aludt, vagy pihent. A fia legjobb barátom volt, sokat játszottam náluk, de a doktor úr otthon is csak rendelt, sose láttam olvasgatni, vagy tévézni, vagy bármilyen unaloműző dolog közben. Általában gyalog járt-kelt a faluban, nyáron sortban, rövidujjú ingben, télen sonkanadrágban és csizmában, prémgalléros, vastag szövetkabátban. Kopottas doktortáskáját nem a nyelénél fogta, hanem elől összefont kezei között, mint az egészen kis pólyásokat szokták.

Két éve, mikor szerveztük az őszi horgászbulit, Hinta mondta, hogy Szatmárcsekén megismerhetem egyik legjobb barátját, Höhn doktort. Így vezette föl:
"Annyit előre elmondok, hogy a Doki közepesen jól érezte magát tavaly. Kölcsey sírjánál enyhe alkoholos közegben is nyelvbotlás nélkül szavalta el, emelkedett pátosszal a Szózatot."

Korán értem Szatmárcsekére, Horival mentünk, elfoglaltuk a legjobb szobát, aztán lesétáltunk a Tiszához. A Tisza felső folyása a saját világörökségem része, csöndes, tiszta kék víz. Nagyon hangulatos hely, széles, kavicsos a partja, itt ezt csak palajnak hívják. Hintáék ott értek minket utol, ahogy Doki kiszállt a terepjáróból, mintha a gyerekkorom jött volna vissza. Szatmáry doktor egy számmal nagyobb kivitelben, fekete hajjal és szakállal. A tartás, a hanghordozás, az átható, figyelő kék szemek. Ilyen nincs.

Azt hittem, a Doki is horgászik majd, de nem, kitartóan ellenáll minden pecásragálynak, immunis a halra. Persze, Szatmárcseke nem is igazán a halról szól, inkább a tájról, Tiszáról, Kölcseyről, a túristvándi vízimalomról, lekvárról. Meg a társaságról, a déli főzésről, az esti grillezésről, a gitárról, dumáról. És persze a Dokiról, aki a társaság motorja, minden anekdoták és viccek tudója.

Doktor úr, ezúton kívánok boldog születésnapot.