Postbloghu

Címkék

4 (1) adria (1) agykontroll (1) alföldi (1) algyő (1) ancsi (1) antwerpen (2) április (1) áprlis (1) árvíz (1) astra (1) auchan (1) ausztria (1) autó (2) balaton (3) balatonszepezd (1) baleset (3) balkán (3) barátok (19) barom (6) belgium (2) benedek (2) bereg (1) betonkeverő (2) birka (6) biztonság (1) blues (2) bmw (1) bonnie (1) bor (1) borjú (1) budapest (2) bűvös (1) campanile (1) celeb (1) cigány (3) cimbora (1) cora (1) család (21) csilli (10) csontváry (1) dacia (2) darvas (1) dávid (10) dédi (1) dió (1) disznóvágás (3) doge (1) durdevica (1) egészség (8) eladó (1) élmény (2) emberség (6) emléknap (1) építkezés (1) érdekes (1) erdő (1) fácán (1) fajd (1) falu (10) fegyvernek (17) felső (1) fesztivál (1) film (6) fürj (1) gasztro (3) gázbeton (1) gazda (1) gép (1) gépgyár (1) gitár (1) golf (1) gondola (1) görögország (3) gyerek (2) halott (1) hatóság (1) helikopter (1) herfli (1) hinta (8) hipermarket (2) honda (1) honvédség (1) horgász (3) horgászat (3) hős (1) hősi (1) humor (2) húsevő (2) húsvét (1) idióta (15) irodalom (4) iskola (5) isztria (1) iván (1) józsef attila (1) jugoszlávia (1) juhász (2) kaja (3) káptalanfüred (1) karikatúra (1) kasza (2) katona (3) kenyér (1) kerecsen (1) kereskedelem (3) kérész (1) kiképzés (1) kimaradás (1) kína (1) kisebbség (3) kőolaj (1) kopjafa (1) kultúra (7) kutya (1) lakótelep (1) lengyel (1) lőszer (1) löveg (2) magyar (5) máté (7) méhek (1) méhészet (1) menyhal (1) merkur (1) méz (1) mi8 (1) misina (1) montenegro (6) motor (5) motoros (4) mozart (1) mozi (5) multi (1) munka (5) művészet (1) nagymama (1) népszavazás (1) néptánc (1) nyár (2) nyaralás (7) óballa (20) okoskodás (1) óratorony (1) orosz (2) őrség (1) osztály (1) pacal (1) paduc (1) pálinka (1) palota (1) paraszt (10) peca (1) pécs (1) penny (1) plus (1) pm (1) polgár (2) politika (8) politikus (2) porec (1) pörkölt (6) proli (3) propolisz (1) quad (1) rafting (4) ragály (1) repülés (1) retro (1) rialto (1) rokonok (5) sas (2) segítség (2) senkiházi (2) sereg (2) simson (1) smatch (1) sorozat (1) spar (2) spíró (1) stillzon (1) strand (2) sváb (4) szakács (3) szánalmas (6) szapárfalu (1) szarvasmarha (1) szatmár (1) szellem (1) szép (5) szerelem (3) szerencsétlen (4) szigligeti (1) szikora (1) szilikát (1) szilke (1) szilva (1) szolnok (1) szőlő (1) szomszédok (3) szorgalom (5) szovjetunio (2) tábor (1) tanár (1) tara (2) tarack (2) tavasz (3) technika (4) tégla (1) tehén (1) tehetség (3) tenger (6) tesco (1) tettye (1) tisza (9) tiszakóród (1) tiszakürt (1) tiszavirág (1) törökszentmiklós (1) trabant (1) traktor (1) tudás (2) tüntetés (1) túrizmus (1) túrkeve (3) tüzér (2) túzok (1) tv (1) üdülés (11) ünnep (13) ural (2) usa (1) utánzás (3) utazás (5) úttörő (1) vallás (1) váncsa (1) város (4) vasarely (1) vega (1) vélemény (12) velence (1) venezia (1) vércse (1) vidék (22) vihar (1) világválság (2) visegrád (2) vita (1) yvonne (1) zene (5) zündapp (1) Címkefelhő

Soha többé

2009.05.09. 07:30 :: ekkerjoz

Magyar-magyar szótár

2009.05.09.

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom

Cseh Tamás az Útikalauzon

2009.04.27. 16:00 :: ekkerjoz

 

Soha nem volt ennyire szükség a dalokra

Bakonybéli beszélgetés Cseh Tamással

2009. április 18-án Cseh Tamást a bakonybéli önkormányzat képviseletében Baky György polgármester díszpolgárrá avatta. 

A döntés fontos előzménye, hogy a falut övező erdőben működik az az indiántábor, amit Cseh Tamás alapított barátaival 1961-ben. A Füst a szemében nevet kapott indiánfőnököt azóta szoros szálak kötik a községben élőkhöz is. Annyira megszerette a vidéket, hogy néhány évvel ezelőtt házat is vett a falu szélén.
Az ünnepségen több barát, Bordán Irén, Kubik Anna, Eperjes Károly, Hobó (Földes László) és a helyi Retro zenekar is köszöntötte az évek óta súlyos betegséggel küzdő énekest.
Az ünnepség után Cseh Tamás újságírókkal beszélgetett. A fényképezőgéppel készült film ennek a rövidített változata. A felvételen Farkas Éva (Magyar Rádió) és Győrffy Árpád (utikalauz.hu) tett fel kérdéseket.
A beszélgetés után az indiántábor mai lakói énekkel köszöntötték főnöküket, aki botját eldobva eljárt egy rövid indiántáncot.

Képek a díszpolgárrá avatásról

Cseh Tamás érkezése feleségével, Évával - Baky György polgármester üdvözli őket

 

Cseh Tamás az indián tőrével

Rajtam maradt télikabát... a polgármester is elénekelt egy dalt

Hobo, Bordán Irén, Eperjes Károly és Pitti Katalin Cseh Tamásékkal

Az oklevél

Cseh Tamás több ajándékot, köztük egy bakonyi fokost is kapott

Az ünneplő közönség egy része 

Három Cseh Tamás se lenne elég, annyira szükség van a dalokra...

 

Kép, videó és szöveg Győrffy Árpád - utikalauz.hu

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: tudás vidék

Szerda

2009.04.15. 08:00 :: ekkerjoz

Uj Péter írt egy jó népszerűtlent a motorosokról, megint leszedik majd róla a keresztvizet biztosan. Próbáltam kommentet írni a cikke alá, de szar a NOL editora, mint mindig. Mire leírtam négy sort, frissítette az oldalt, elszállt minden jó gondolatom. Harmadszor nem kezdem újra, leírom itten.

Mikor én vizsgáztam motorra, éppen kezdett kimenni a divatból. Mindenki zsiguliról álmodott, és trabantra spórolt, snassz dolog lett motorozni. Pont akkor gyűrűzött be a béketáborba végleg az olajválság, szegény mink. Felemelték a 86-os oktánszámú normálbenzin árát öt kemény forintra, egy szakmunkás órabérének majdnem a felére. Bele kellett halni, megyék dobták ki az olajkályhát, és álltak át a tudományos-fantasztikus villanykályhákra.

De engem ez nem hatott meg, előbb volt motorom, mint jogsim.

Magam is deviáns motoros voltam, kicseréltem az izzót 45 wattosról 60 wattosra, normálbenzin helyett superbenzint vettem Zil sofőröktől, aztán kevertem 2T olajjal, meg persze Fimollal, nehogy besüljön a gép. Ezek mind kirívó szabálytalanságok voltak, a rendőr levehette a rendszámot, ha észlelte.

Motorral bejártuk a fél világot. Persze a keleti blokkba tartozó felét, és egy kis Jugoszláviát, úgy értem a nagy Jugoszlávia kicsi részét. A motor nem volt más, mint jármű, elvitt egyik helyről a másikra, télen-nyáron. Télen is, persze, karok és sípcsontok köré újságot körbetekerni, jól felöltözni, és kész, nem volt valami kéjes dolog, de nem kellett várni a vonatra.

Mára viszont kevés motoros maradt. Faszhosszabbító lett a motorkerékpár, magyarságjelző készülék, zászlótartó, demonstrációs eszköz. A csopper jelezze rögtön a politikai hovatartozást, legyen rajta minimum magyar zászló, de inkább sávos. Viseljünk hozzá Wermacht sisakot fényesre galvanizálva, bőrmellényt, gaucho-lábszárvédőt, tömjük ki a nyeregtáskákat, mintha lenne benn valami, és máris mehetünk az aktuális rendezvényre motort börrögtetni.

Politikai öntudat híján is kimehetünk az útra, valami japán sportgéppel. Öltsünk többmilliós motorunkhoz vaterázott kengurubőr ruhát, tegyünk úgy, mint a motogp sztárjai, ha nyernek. Nyélgázon koptassuk a gumit. Vagy leszabályozási fordulatig csavarjunk egy bő gázt, mindezt csakis lakott területen szabad, kell a jóleső feltűnés.

Másra ugyanis nem jó a sportdob, vagy a fúrt, esetleg üres cső. Csak feltűnősködésre. Mondják a fasz motorosok, hogy azért hangoskodnak, mert másként nem veszik őket észre az autósok. Nem hát, az autós csak a saját térfogatát észleli az úton, vagy a nagyobbat. Motorost nem látni a tükörben, takarja az A-oszlop, perszehogy. De nem is hallják, akármilyen hangos a dob, a mentőt se hallják, pedig az legálisan zajol. Szól odabenn a kadlottkarcsikazetta, jöhetsz bazmeg akármilyen hangos géppel, nem vesz észre az autós, legfeljebb, ha átment rajtad. Maximum akkor hallanak meg, ha állnak a kocsik a lámpánál, és gázfröccsökkel közölsz köztük. Akkor se imádnak.

Ezt tudják a zajmotorosok is, mégsem rakják vissza a gyári dobot. Lófaszt, hadd szóljon, hadd hallja a többi hím, üvöltsön az a gép. Nem számít, hogy felborul a motor hőtérképe, nem érdekes, hogy felére csökken az élettartama, kell a feltűnés. A hangos dob hívja össze a csordát, mint teheneknél a kolomp.

Az lesz majd a szép világ, ha a biciglisek akarják magukat észrevétetni. Ködkürtflakon, karikásostor, kereplő, hanggránát, sztálingyertya, startpisztoly, de akkor már inkább parabellum legyen náluk.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény

Gina

2009.04.12. 11:45 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: mozi

Húsvét II.

2009.04.11. 12:45 :: ekkerjoz

Az Arany János úti házat apám saját kezével újította fel. Fölszedte a régi, festett  kátránypapírt a keményre döngölt padlóról, csákányozott, kubikolt sokat. A napon közben homokot szárítottunk, minden nap át kellett forgatni lapáttal, gereblyével lazítani. Fater párnafákat rakott a földre, nagy karókat vert melléjük. Betalicskáztam a száraz homokot a párnafák közé, fater púposra döngölte, és egy ívesre fűrészelt deszkával egyenletes vastagra alakította. Frissen vásárolt, fekete, ragadós kátránypapírt szegezett a fákra, ecetbe áztatott kékfejű szeggel. Aztán hajópadlót vágott méretre, két éve száradt már az Korcsmár Tóni bácsi asztalos műhelyében, mikor megvettük. Kézikocsin toltam haza, széles, sárgás fenyő deszkák voltak, takaros kötegekbe csomózva. Mindkét kantniba mély nútot mart a mester, vendégféderrel kellett egymáshoz illeszteni a deszkákat, közben ácskapoccsal szorítani, hogy ne legyen hézag köztük. Igen vigyázni, hogy a papír ne szakadjon be alattunk, míg az új padlóra rá nem fértünk.

Szerettem a padlót segíteni, jobb munka volt, mint a gangbetonozás. Sóderkupacot széthúztuk lapáttal, szárazon összekevertük a drága cementtel. Egy csapott lapát cementhez három púpos lapát sóder járt, hosszan kellett suhintani, háromszor egymás után. Mire kész volt, a szürke sódert megszínezte a koromfekete cement, amolyan zöldes-penész színe lett a keveréknek. Kupac közepébe lukat ástunk, belement a víz, vigyázni kellett, hogy ne szökjön el kavarás közben, mert "vitte a cementet". A kész beton döngölt kavicsra került, téglából rakott lábazat és a fal közé, léccel egyenesre húztuk. Mikor feladta a levét, oxidvörös porfestékkel kevert cementtel szórta meg a fater, vastagon.

Közben a hajópadló is tudott kicsit pihenni a végleges helyén, akármennyire száraz volt, lerakva mégis szikkadt egy kicsit. Fűrészporból és valami lakkból kevert fater gittet, ezzel rejbolta ki a hézagokat. Mikor megszáradt, átgyalulta a padlót, véresre térdelte magát, mire kész lett. Tölgyfából mart szegélyléceket kalapált a fal mellé, akécfából küszöböt faragott a dupla ajtóba. Átkentük lenolajjal, aztán két sor festékkel, gyönyörű, sárga lett a padló.

Húsvét előtt költöztünk be, mikor már semminek nem volt szaga, és a gangon is megszilárdult a cement. Fényes lett, mint eső után a járda, nagyon elegáns. Anyám percek alatt berendezkedett, az utcai szoba volt az övék. Régi, egyenes házunk volt, vastag vályogfallal, cirillborítású dupla ajtókkal, hatrámás ablakokkal. A középső traktusból nyíltak a szobák, a konyhát eldugták hátulra, a gangon lehetett oda eljutni. Fürdőszoba nem volt, a két szoba közötti helyiségben fürödtünk, amíg apám le nem válaszott egy vizesblokkot. Az utcában nem volt víz, kútról hordtam, sárgaréz hengerű boylerba. Alul kellett begyújtani, pár vödör kukoricacsutkával felmelegítettünk nyolcvan-száz liter vizet, vagy hétköznap a sparheltról öntöttük a mosdótálba.

Szerettem ezt a házat, közel volt az iskola. Persze Fegyverneken semmi nincs nagyon messzire, de a mi utcánkban volt a búcsú, a Mária napi, vagy Húsvéti menet is erre jött. Kiálltunk a léckerítéshez, onnan néztük a menetet, selyemzászlókkal vonultak feketeruhás nénik, zsoltárokat énekelve. Szemben lakott Budai bácsi, aki vitéz volt, nem tudtam, mit jelent a szó. Olvastam az Egri Csillagokat, azt hittem olyan öreg, hogy vitézkedett a török ellen. Apám mesélte el, Horthy Miklós avatta vitézzé a szomszédot, ezért nem kap nyugdíjat. Pedig a faluban minden öreg kapott nyugdíjat, még Móric is, egyszem vándorcigány biciklis köszörűs, meg mindenes.

Holló Pista komám két házra lakott, Jäkli Jancsi meg vagy kétszáz méterre, együtt cimboráltunk. Iskolás korunkban már együtt mentünk locsolkodni, nagyfiúk. Végigjártuk a rokonokat, aztán zörgettünk a szomszédba, négy-öt házra még szomszéd volt mindenki. Tele lett hamar az összes zsebünk tojással, akkoriban még nem járta pénzt adni gyereknek locsolásért, később lett divat, de inkább rokonok között.

Egyedül Pongrátz nénihez nem tudtunk bejutni, máskor szinte mindig az utcán sertepertélt. Húsvét hétfőn bezárkózott, nem nyitott kaput, pedig tudtuk, hogy otthon van, valamit sütött, hozta a szél a sült tészta szagát. Nem sparheltja volt neki, hanem petróleummal működő tűzhelye, néha engem szalajtott el a Pós féle boltba fél liter petróért. Kiszámolta a pénzt fillérre, adott üveget, dugót, ha meghoztam, kaptam barackot a fejemre. Apám művelte a kertjét felesbe, tököt meg kukoricát vetettünk mindig benne, sok volt a jószágunk. Pongrátz néni libát tartott, meg gyöngytyúkot, este felültek az akácfára, nappal bóklásztak a kertben. A legjobb házőrző biztos, hogy a gyöngyös, mikor idegen ért a kerítéshez, mind egyszerre kárált. Nagyon jó levest főzött belőlök anyám, mikor néha vettünk egy párat.

Most mégse nyitott ajtót a néni, egy darabig még zörgettünk, aztán hazamentünk. Anyám húsvétkor mindig agyondolgozta magát, apám meg dohányzott a gangon. Kipakoltam a szerzett javakat, némely tojás piros héja megrepedt a zsebben, a kölni is eresztett, finom pacsuli-ízű tojást ettünk hát sonkával.

Még az iskolában is mindenki tojást evett, mikor visszamentünk tavaszi szünet után. Ballagtam hazafelé, Pongrátz néni rámszólt a kerítése mögött. Azt hittem, boltba küld valamiért, de nem, keményre sült tésztát adott ki, olyan vastag volt, mint egy füzet, szabálytalan méretű, hólyagosra sült, mint mikor egyszer apám sütött palacsintát. Nem láttam még ilyet, a néni mondta, ez a pászka. Vigyél a barátaidnak is, egészségetekre.

Nézegettük aztán Holló Pistával az árokparton üldögélve a pászkát, sárgás lepény volt, barna pöttyökkel. Ahol megégett, kicsit keserűen kvarcogott a fogunk alatt, amúgy nem volt íze sehogy se. Budai bácsi szólt ránk, nézte, mit eszünk, mondta, ez a zsidók kenyere, csak ünnepkor sütnek ilyet. Hát, nem tudtam mit jelent az, hogy zsidó. De ha ünnepre sütnek ilyen kemény, száraz, lapos izét, nem lehet túl jó, biztosan.

Nem tudtuk mi a zsidót, gyerekek voltunk. Svábok, valamikori kevély katolikusok. Ettem a pászkát, mert jó szívvel adták. Recsegett a fogam alatt.

Szólj hozzá!

Címkék: vallás szomszédok vidék

JA 04.11.

2009.04.11. 06:45 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: kultúra

Kilencedike

2009.04.10. 11:30 :: ekkerjoz

Reggel irány a műhely, aztán tűz anyámhoz. Mamát gondozónője, Erzsike abriktolja, nem lehet bemenni a szobájába. Benedek a konyhaasztalnál ül, hatalmas zsemlékkel küzd. Míg reggelizik, lehordom a pakkját a kocsiba. Két sporttáska, két hátizsák, homokozó vödör, lapátokkal, műanyag gyalogmotor, a népi Kína csak miránk dolgozik. Benedek visegrádi polgár, de szeret anyámnál üdülni, sok felénk a ventillátor. Három éves lesz, nagyjából két éve rajong minden tárgyért, ami pörög, legyen az flex, biciklipedál, vagy klímakészülék.

Időben indulunk, a négyes főúton nincs vész, csak a szokásos forgalom. Az abonyi elkerülőn megy a vitézkedés, hatalmas ívű, gyilkos kanyarban előzik merész seggfejek a kamionokat, főleg a kanyarodó sávokon által, "mé', há' ott van hely", kresz le van szarva. Egy astrakombis nem bír magával, benmmaradt két kamion közé, leszorít az útról pár személyautót, mire vissza tud sorolni.

Benedek mellett nem köll autórádió, a "miért" korszakba lépett, kétpercenként érdeklődik valami után. Mentőautó előz minket, a gyerek eltűnődik: "hatalmas baleset volt, egy motoros elesett, eltört keze-lába". Ancsi visszakérdez: "és begipszelték?". "Á nem, csak infúziót kapott" mondja dr. Bene. Énekel valamit ósvábul, meg magyarul "szilikút, szalikút, szentandrási benzinkút".

Gödöllőn rossz címen van a földhivatal, az Ady sétány helyett másik utcán lehet bemenni, kicsit keresni köll, rossz helyre parkolok. Az előkerti padon csinos lány üldögél, lerúgta a cipőjét, lábát fölteszi az asztalra, mosolyogva mesél valakinek. A hivatalban villámgyorsak a srácok, értik a szakmát, hamar végzek. Kinn a kosztümös lány még mindig beszél. Benedek a közeli állomáson számlálja vonatokat, indulunk tovább Visegrádra.

Ragyogó jó az idő, az út egyik oldalában emeletes házak, erkélyen napozókkal, szemben fiatal csikók szaladgálnak a karámban, mindenki örül a napnak. Mutatom Benedeknek jobbra a csikókat "nézd, mennyi ló", persze ő inkább a házakat nézi: "nézd, mennyi ventillátor".

Gödöllő után épül valami nagy, Benedek szerint teszkóparkoló. A nulláson jól ehet haladni, Ancsi valakivel telefonál, Benedek ezt nem nagyon szereti. Letekeri az ablakot, hogy vele foglalkozzon az anyja. Elérünk a Megyeri hídhoz, nincs forgalom, az üvegtornyokból sokan nézelődnek lefelé, magas a Duna.

Szentedrén tele a Lidl parkolója, eltűnődök a válságon, persze aztán leesik, itt az ünnep. Felkészülünk a nagy zabálásra, Karácsony után a Húsvét hozza a legnagyobb forgalmat, költünk erővel, ész nélkül. Ehhez szoktunk, így állnak bosszút a kereskedők Krisztuson azért, mert kétezer éve kikergette őket a templomból.

Szeretem a Dunakanyart, de nem a tizenegyes főutat. Most is marják, fótozzák, festik a zebrát szorgos neonsárga emberek. Torlódunk, a hatodiknak érkező kocsi nem tud várni, kikerüli a sort, keresztül a friss festéken, bóján által, megy a marhája. Siet.

A Dunán tolóhajók gyűrnek hegymenetben sok uszályt, lefelé lassan csorog az Amadeus. Benedek a Budai-kapunál átül az anyja ölébe, hazaérkezett, integet a haverjainak. Sógoromék kapujában sortba öltözött fiatalember álldogál, ajánlószelvényt gyűjtene, nem itt lakom, nem tudok neki segíteni. Irénke néni örül nekünk, Benedek persze azonnal az új bicajra pattanik. Nem maradok ebédre, a városban akarok enni, kínait, legalábbis kínai kaját.

Inkább kimegyek a temetőbe, első világháborús emlékművet fotózni. Van egy emlékblog a neten, ebbe szeretnék írni a visegrádi hősökről. Bolyongok a furcsa, hegyoldalba épített kis temetőben, bazaltkocka lépcsőkön lehet följebb kapaszkodni, de nem találom a háborús hősök helyét. Viszont rábukkanok Schulek Frigyes családi sírhelyére, a sarokba dugott orosz katonai sírhantok mellett. Nem messze innen nyugszik Cseres Tibor, megférnek mind egy tíz méteres sugarú parcellában.

Henrik segít ki, eligazít a hősi emlékműhöz. Visegrád pesti végén áll az oszlop, mindig azt hittem, Mátyás király emlékműve, pedig a hátoldalába vésték az első háborúban odaveszett katonák névsorát. Henrik őseiről is megemlékezik az emlékmű, akkoriban még kevesebben lakták Visegrádot mint most, mégis milyen sokan haltak távol.

Dunabogdányban is fotózok, egy utcai padon üldögélő bácsi igazít útba. Aztán Tahitótfaluban keresem meg az emlékhelyet, amint időm lesz rá, megírom.

Három óra előtt érek be a Kőbányai útra, kínait enni. Angelday postjára írt valaki egy ajánlót, mikor fikáztam a kínai büféket. Szerintem annyira igyekeznek a magyar ízlésnek megfelelni a kínai szakácsok, hogy nem lehet jót enni Pesten. Szerencsére Chei nem így gondolta, hát rárepültem. Kérem, a hely jó. Látszatra olyan, mint a sokszáz másik egyszerű kínai büfé. De. A szemben lévő piacon, és a fél kerületben dolgozó kínaiak jelentős része itt eszik. Azám, nem véletlenül. Van itt kérem sertésbél, malacfül, szójatej, kacsanyelv, libaszárny, disznóláb, kacsaláb, mindneféle szárnyak, nyakak, fülek, farkak.

Eltűnődtem, mit kéne rendelni, volt pacal, lábszár, zúza, lép, mindenféle gombócok, levélbe csavart jóságok, és egy sereg étel, amit nem tudtam azonosítani. Így aztán mutogattam, szárnyat, zúzát, malacfület kértem, rizzsel. A rizs egy kisebb afrikai falu kétheti adagja volt, alig fért a tányérra, tojással sült, apróra metélt zöldségekkel, gyömbérrel, sáfránnyal szórták. Leltem még benne gombát, parányi szalonna darabokat, szerettem.

A fiatal mester kérdezte "szereted csípős?" hátpersze, bólintottam rá. Egy apró csészealjban összekevert parányira vágott fokhagymát, zöldhagymát, csilit, meg még kétféle ismeretlen növényt, leöntötte háromféle szósszal. Az egész nem volt több egy evőkanálnál, mutatta, hogy mártsam bele a húsokat. Valami fortélyos dolog volt ám, kezdetben édes, majd erősebb, végül kellemesen csípős lett minden, amit ettem. Minden húsnak másféle ízt adott, de a rizsből hozta ki a legtöbbet. Az ízek szétáradtak zsigereimben, elöntött az erő és a hatalom érzete.

Elhatároztam, veszek egy pajszert, és éjszaka visszajövök, leverem a tutólakatot, kifosztom a boltot, ilyen jót még sehol nem ettem. A bekeretezett HACCP tanúsítványt mindenképpen elviszem, az se érdekel, hogy az Illatos Csirke Büfé nevére szól.

Nem tudtam megbírkózni mindennel, fele ételt be kellett csomagoltatnom. Vettem még a családnak is pár kila földi jót, kerestem babcsírát, búzacsírát, de már elfogyott. Míg csomagolták, nézegettem az étlapot, nehezen bírkóztak meg a magyar nyelvvel. Nem tudom, milyen lenne egy magyar étlap Pekingben, mandarin nyelvre fordítva, azon biztosan kinn mosolyognának.

Ötre értem Hinta barátomhoz, alapítványozni gyűltünk megint. Persze a legrosszabbkor, éppen terveket csomagoltak szállítható állapotúra, dolgozott az összes plotter, nyomtató, meg mindenki a zéerténél. Elvonultam az ezoterikus terembe, emésztettem, mint óriáskélgyó, dolgozott a malacfül. Jött Isti barátom, kérdeztem mi újság.

"Á semmi, kedden feltaláltam valamit" mondja. Hát persze, tényleg semmiség. JO_E hozott egy Sporthorgászt, tíz éve nem vettem ilyet kézbe, érdekes, semmit nem változott. Megjött UP, Csiro motoron, Kősüllő sajnos nem tudott eljönni. Azt hiszem, gyermekei fogászának a deguja miatt maradt távol, vagy valami ilyesmi.

Érdekesek ezek az alapítványi űlések, sikerült kideríteni, kicsoda Műtannin az amuva blogról, miért motorozik Csiro, és hogy nem bánt a bika. Fél tízre végeztünk is. Lassan elindultam haza a friss tavaszi éjszakában, üde túlméretes szerelvényeket kerülgetve ballagtam a négyesen, leengedett ablaknál, virágzó fák illatát szagolgatván.

1 komment

Címkék: barátok család város egészség

Ebédem

2009.04.09. 23:30 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: kína kaja város világválság

Idill

2009.04.08. 19:30 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: szép

Tejút

2009.04.08. 14:00 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: érdekes

Hinta írta II.

2009.04.05. 13:30 :: Shepherd

 

1. kép - Gazdagrét, Lantos utca, lépcsőház - Külső, belső - nappal
Egy rosszarcú fiatalember a postaládákat feszegeti.
KUTYA: Megálljon csak fiacskám! Talán elvesztette a gázszámláját? Na tünés innen, mielőtt feltépem az orrlyukát a halántékáig.
Fiatalemben elfut, Sümegi művész úr megjelenik.
KUTYA (folyt.) No, ez jó móka volt.
SÜMEGI: Őrület mik vannak manapság. Annak idején, amikor felállva ünnepelt az Opera közönsége, még nem feszegették a postaládákat. Azok voltak ám a szép idők.


CUT TO: 2. kép - Alkotás presszó - Belső - nappal
Alma bejön, Laci a pult mögött áll.
LACI: Jó téged látni Alma. Na, elfogadtad Deziré állásajánlatát?
ALMA: Nem. Biztos jó lett volna marketingigazgatónak lenni egy nagy nemzetközi cégnél, De nekem jobb itt ebben az ittfelejtett szoc-reál presszóban főzni a kávét havi huszonkétezerért. Mit csináljak ha egyszer szeretem ezt a helyet. Szeretlek téged, szeretem Rezsőt és szeretem azt a másik kis buzit is, akinek most nem jut eszembe a neve.
LACI: Örülök, hogy visszajöttél. Ja, a fizetésed ezentúl nem huszonkettő, hanem tizenkilencezer. Nem baj?
ALMA: Má mé vóna?


CUT TO: 3. kép - Tanári szoba - Belső, nappal
Az asztalnál ül Jutka, Hável(ig) és Béla bácsi. A háttérben a tornatanárnő erőszakkal próbál randevút kicsikarni a volt párfunkcionáriustól.
BÉLA BÁCSI: Őrület milyenek ezek a gyerekek. Megkérdeztem egyiktől, hogy ki volt Nagy Imre, azt mondta "Faszom tudja Bélám. Húzz vissza a gennybe." Hát kérlek alásan Hável, kell ez még nekem? Volt már három infarktusom, két agyvérzésem és egyébként is olyan idegesítő vagyok, hogy a nézők már leveleket írogatnak.
HÁVEL: Igazad van Béla bácsi, ez tarthatatlan. Tényleg húzz a gennybe.
JUTKA: Beszéljünk inkább fontosabb dolgokról. Ha nem kapom meg két héten belül a másodikos énekkönyveket nem fogom tudni megtanítani az államilag előírt népdalokat, pl. a "Cickóm, cickóm, vagyon-e szép lányod?" kezdetűt.
BÉLA BÁCSI: Úr Isten. Azonnal hívjuk össze az iskolaszéket.


CUT TO: 4. kép - Piacon - Külso, nappal
Jelen van Etus, Virág doktor és Józsi a zöldséges. A stand mellett állva
beszélgetnek.
ETUS: Jó napot Józsikám. Hogy ityeg?
JÓZSI: Művésznő, olyan szép árut kaptam. Banánt, narancsot és ananászt is. Ezen kívül fitymaszukületet is kaptam, de azt nem ajánlom.
ETUS: Józsikám, nekem valami igazi magyar gyümölcsöt adjon. Nem kell nekem az import. Hát ki segít a magyar mezogazdaságon, ha nem én?
VIRÁG: Mé, rajtad ki segít? Másfél éve nem adtál el egyetlen kerámiát sem. Mindig mondom, hogy kezdjél el agyagpéniszt gyártani, abban van az üzlet. Én már csak tudom, a hetvenes években Torday Terivel együtt dolgoztam a német szoftpornó iparban.
ETUS: Ugyan Virág doktor. Én inkább éhenhalok minthogy giccset gyártsak. Nekem egyébként sem kell sok pénz. Költséges hobbim nincs, pasim nincs, ugyanis totál frigid vagyok, és utazni sem vágyom. Nekem csak az a fontos, hogy Julcsi és Flóra mindent megkapjon.
JÓZSI: Mé, ha gyártaná, adhatna nekik is agyagpéniszt.


CUT TO: 5. kép - Takácsék nappaliszobája - Belső, nappal
Lenke néni és Taki bácsi a kanapén ülnek.
TAKI BÁ: Te Lenke, ferde a Majális repró az előszobában a konyhai nylonfüggöny mellett. Mielőtt elmész a közértbe jópofizni megigazithatnád.
LENKE NÉNI: Azt hiszed csak te dolgozol? Szerinted olyan könnyű pont tizenöt deka zalait leszelni amikor fél kézzel joghurtos rekeszt pakolok és fejben már az üvegvisszaváltó pultnál vagyok? Na hadd halljam mennyit kerestél ma a taxizással?
TAKI BÁ: Még hogy én keresni? Má hogy kerestem volna amikor egész nap ingyen furikáztam mindenféle ismeretlen embert azzal a szar Ladával. Különben is én már minden puskaporom ellőttem a Tenkes kapitányában. Én már csak arra vágyom, hogy Alma és János végre meg tudják venni azt a józsefvárosi szuterént, amit kinéztek maguknak. Az lenne ám a szép.


CUT TO: 6. kép - Budapesti bérház elott - Külső, alkony
Vágási Feri és Góliát kipakolnak egy teherautóból.
FERI: Reggel négyre mentem a nyomdába, ott voltam délután ötig. Most felhordom ezt a sezlont, a hárfát és kilenc datolyapálmát. Jó kis nap mi?
GÓLIÁT: Nem baj Ferikém. Utána bekapunk valahol egy jó kis kevertet.
FERI: Nem lehet. Még szülői értekezletre kell mennem. Matyi már megint megnyert egy szavalóversenyt, egy rajzversenyt és lebuktatott két heroindealert az iskolában. Hiába, az én fiam. Állati tisztességes.
GÓLIÁT: Jó neked. Nekem nincs családom csak alkalmi partnereim. De egyre nehezebben találok olyan nőt aki szereti ha a csatakosra izzadt hónaljszorcsimbókok átfurakodnak a neccatlétámon. Meg a szájam is rohadt büdös. Nehéz dolgok ezek.


CUT TO: 7. kép - Kozmetika - Belső, este
Gábor Gábor a szkájfotelban szivarozik. A fodrászcsaj és Juli keze alatt ég
a munka. Klarissza orrából egy uborka kandikál ki.
GÁBOR GÁBOR: Szívem egyetlen királynője, állati nagy ötletem van. Kefírszalon.
JULI: Mi van?
GÁBOR GÁBOR: Gondolkozz csak! Mire vágyik a vendég ha betér ebbe a garázsból kialakított koszfészekbe. Egy hajvágásra, kozmetikára, fotózásra és egy jókora adag kefírre. Vagy tévednék? Bombaüzlet. Úgy fognak hívnai: A Kefírkirály.
FODRÁSZCSAJSZI: Kefírkirály! Ez zseniális. Na nekem ennyi mára elég volt. Hazamegyek, iszom egy jó cseresznyét és elszívok egy szivart. Ha valaki még ezután is meg akar toszni, hát csak jöjjön.
GÁBOR GÁBOR: És te, szívem egyetlen királynője? Maradsz még?
JULI: Nem. Megyek haza. Végre szeretnék egy nyugodt estét a doktorral, Julcsival meg azzal a nagyfeju gnómmal akinek folyton elfelejtem a nevét. Ja, Flóra! Jó éjszakát.


CUT TO: 8. kép - A Lantos utcai ház bejárata elott - Külső, éjjel
(A jól ismert drámai zene) Julcsi botorkál a buszmegálló felol. Harisnyája szakadt, a rúzs a füléig szétkenodve. Szeme kisírt, térde sáros. A kapunál lerogy.
JULCSI (zaklatottan): Négyen voltak... Végül szemből kellett odatérdelnem...! Rosszabbul is elsülhetett volna... Julcsi utolsót sóhajt, és elalél.
Ekkor Feri érkezik haza az éjszakai vagonpakolásból, és karjaiba veszi Julcsit. A lengőajtót Julcsi fejével nyomja be. A főcím alatt elindul felfelé a lépcsőn.


FŐCÍMZENE
HÚZÓS VÉGEFŐCÍM

Hinta
Pecalista
2000.02.11.

 



 

Szólj hozzá!

Címkék: retro barátok tehetség

Bellissima II.

2009.04.05. 08:00 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: film szép

Canon objektív via JO_E

2009.04.02. 13:30 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: vidék

Bellissima

2009.04.01. 22:00 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: film szép

Sas

2009.04.01. 09:00 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: sas

Megint macska

2009.03.29. 20:30 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: pm

Idol

2009.03.28. 07:30 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: tenger

Netszótár 1.0

2009.03.25. 09:00 :: ekkerjoz

SÜN

Szólj hozzá!

Címkék: ragály

AC/DC

2009.03.24. 09:00 :: ekkerjoz

Itt volt a

ZENE

2009.03.23. Budapest

Foto: Huszti István - Index

Szólj hozzá!

Címkék: zene

Nem

2009.03.22. 07:00 :: ekkerjoz

a méret a lényeg:

Szólj hozzá!

Címkék: politika

Cora

2009.03.20. 09:45 :: ekkerjoz

Megint multimarketben voltam, azám, Budakalászon, jóhogy. Két unokaöcsémnek majdnem egyszerre van nevenapja, szerettem volna valami játszható játékot nézni nekik, különben soha be nem mennék.

Nem kedvelem amúgy a hipermarket szentélyeket, visszaélnek azzal, hogy az emberek lusták minőséget keresni, meg sok más dologgal is, de ezt most hagyjuk. Cserébe a multik sem szeretnek engem, hadd meséljem el gyorsan.

A csaknoriszhíd felől próbáltam a Corát támadni, de az új körforgalomban vagy tíz neonmellényes jómunkásember serénykedett, terelőbójákkal Szentendre felé nyomtak. Kerültem Pomáz felé, átmenten árkon-bokron-héven, végül sikerült visszatalálni a hiperhez vezető igaz útra.

A parkoló csütörtök koradélután szinte üres, mindenki a bejáratoknál igyekszik várakozni, terepjárók, furgonok a rokihelyen, ahogy azt kell. Sekuriti ember hátát veti az üvegfalnak, lehunyt szemmel néz a napba. Méregzöld miautónk áll keresztben a bevásárlókocsi tároló előtt, ott pakolják, ez valami újítás, megspórolják a gyaloglást, biztos.

Nem baj, keresünk másik tárolót, taszigálom magam előtt a félköbméteres rácsot, vajon miért ződ ez, máskor szép fényes, saválló acélból csinálják. Egyszer régen kitaláltam, hogy lopok egy olyat, és grillrácsot faragok belóle, de aztán elálltam a tervtől. Sokkal jobb rácsot lehet fabrikálni mosógép, vagy centrifuga  üstből, ki kell egyenesíteni, osztjóvan.

Bent a bótban mindenütt szól valami zene, éppen csak akkora hangerővel, hogy ne halljam meg, mikor Hinta telefonon hív, lemaradok. Bolyongok, nem ismerem ki magam, végre megtalálom a legó szekciót. aztán az ásványvizet, veszek setétkékre csomagolt fonyódit, szeretem. A pénztár felé találok még ötliteres vederben nápolyit, hozok egyet a vödör miatt, jó lesz a csalihalaknak, ha végre talán eljutok horgászódni (a vödör tetején szolid felirat: Superfos superlift www.superfos.com).

A nápolyiról eszembe jut egy régesrégi projekt, mikor a gyors anyagi sikerek és a minimális adófizetés reményében ostyasütő gépet kerestem, mert valaki mesélte, mekkora üzlet, azám. Mindenféle konspirációk és tetemes ellentételezés árán jutottam el egy hatszintes budai villához, ahol is a szuterént használták nápolyi készítésére. Őszintén szólva én azt hittem, hogy a töltött ostya gyártásnak feltétele valamilyen szintű cukrászati képzés, de legalább minimális élelmiszeripari alapismeret. Ebben szinte megerősített, mikor köpenyt kellett fölvennem, és a cipőmre zacskót húzni. Hát igen, gondoltam, átlépem a közellátás egy szekciójának arisztokratikus küszöbét, ahogy barátom és példaképem szokta mondani, megint egy nappal közelebb jutok a megvilágosodás vakítóan fehér ösvénye felé.

Nem így történt. A minden nápolyis titkok tudója, az ősz, rettentő jómódú, bölcs ember, miközben a mágikus műhely felé vezetett, elmesélte, hogy a technológiát és a knowhow-t együtt adja el nekem, létező és jövedelmező piaccal, szerződésekkel. Legalább tizenkét receptet ad át, amelyekért az ötvenes években komoly árat fizetett, cserébe mindent a nápolyi üzletből szerzett és épített, amit magam körül látok.

Lassan megérkeztünk a műhelybe, és kérem, valóban, elállt a szavam. Jártam már korábban sok-sok cukrászműhelyben, mindenütt patika tisztaságú felületek, és mannával vegyes ambrózia illatok fogadtak, de ez a nápolygyár, kérem ez minden várakozást felülmúlt.

Megpróbálom elmesélni, ahogy akkor láttam. Két, szemmel láthatóan román vendégmunkás sürgölődött három keverőtárcsás Hajdú mosógép körül, lisztet, vizet, olvadt zsírt adagoltak hatalmas szakértelemmel. A kevert masszát vödrökbe eresztették, másik két dolgozó kőműves fánglival merített a tésztából. Hatalmas, nyílt gázlánggal melegített fekete lapokra kenték a maszkert, szép vékonyan, csak úgy freccsent szerteszéjjel a trutymó. Kevés mindig lecsurgott a gázzsámolyra is, ott lerakódott, keményen, vastagon.

A kész tésztát megint másik szakértők vették művelés alá, töltötték, préselték, szabták méretre. A lehullt szélek mindig visszakerültek valamilyen maszkerba, semmi nem ment kárba, kivéve a padlóra száradó, hogyismondjam, dzsuva. Ezért kellett a cipőt védeni, kár, hogy nem tettem valami sapkát is föl, az avas zsírszagról azóta is a budai villa jut szembe.

Nem kötöttünk üzletet, pedig az eladó nagyon korrekt volt, mindössze egy szolnoki garzon árát szerette volna elkérni az eszközökért, receptekért, garantált piacért. Megígértem, hogy mindneképpen visszaszólok, de az elmúlt tizenöt évben mindig akadt valami fontosabb dolgom.

A pénztároknál természetesen sort állunk, a vásárlók púposra tömött kocsikkal várakoznak, bámulom a türelmetlen arcokat, mindenki rosszallóan nézi az előtte lévő árukupacát, ahogy lassan pittyegve icikel a szalagon. Végre sorra kerülök, a pénztáros első dolga, hogy letépi a hordozó szalagot, úgy bontja ki a zsugorfóliás vizet. Nem örülök, így szertegurul majd az autóban, inkább szólok, hogy ne haragudjon, de mégsem kérem. De hát már be van ütve. Akkor üsse ki, drága, vagy várjon, amíg hozok másik, bontatlant. A Cora egy emberként hördül fel, érzem a nyakamon, ahogy mögöttem a sorban kigyúltak a lézerszemek. Sikerül azért stornózni a tételt, a saját, jól felfogott érdekemben készpénzzel fizetek, és emelt fővel jobbra el.

Nagyjából száz métert kéne gyalogolnom, közben csak kétszer állítanak meg, egy fiatal lány kérdőívvel, egy nyakkendős fazon színes dobozokkal és marketing halandzsával. Az autóhoz is odajön másik fickó, huszonéves, keze lába ép, rendesen köszön, és szeretné visszavinni a bevásárlókocsimat. Köszönöm szépen, majd inkább én, mondom neki, elhúzza a száját. Félszemmel figyelem, nehogy bosszúból megcsikarja a kocsim, de már a következő prédára les.

Kisüt a nap, az élet szép, a Duna magas, Visegrádon mindenütt kék-fehér-benettonzöld zászlók lobognak a házakon.

Benedek is örül a betonkeverőnek, és elmondanám, hogy Dumabogdányban a Petőfi utcában ettem 47 év alatt a legjobb rigójancsit. Pedig nem is szénhidrátok napja volt.

33 komment

Címkék: család visegrád hipermarket benedek