Postbloghu

Címkék

4 (1) adria (1) agykontroll (1) alföldi (1) algyő (1) ancsi (1) antwerpen (2) április (1) áprlis (1) árvíz (1) astra (1) auchan (1) ausztria (1) autó (2) balaton (3) balatonszepezd (1) baleset (3) balkán (3) barátok (19) barom (6) belgium (2) benedek (2) bereg (1) betonkeverő (2) birka (6) biztonság (1) blues (2) bmw (1) bonnie (1) bor (1) borjú (1) budapest (2) bűvös (1) campanile (1) celeb (1) cigány (3) cimbora (1) cora (1) család (21) csilli (10) csontváry (1) dacia (2) darvas (1) dávid (10) dédi (1) dió (1) disznóvágás (3) doge (1) durdevica (1) egészség (8) eladó (1) élmény (2) emberség (6) emléknap (1) építkezés (1) érdekes (1) erdő (1) fácán (1) fajd (1) falu (10) fegyvernek (17) felső (1) fesztivál (1) film (6) fürj (1) gasztro (3) gázbeton (1) gazda (1) gép (1) gépgyár (1) gitár (1) golf (1) gondola (1) görögország (3) gyerek (2) halott (1) hatóság (1) helikopter (1) herfli (1) hinta (8) hipermarket (2) honda (1) honvédség (1) horgász (3) horgászat (3) hős (1) hősi (1) humor (2) húsevő (2) húsvét (1) idióta (15) irodalom (4) iskola (5) isztria (1) iván (1) józsef attila (1) jugoszlávia (1) juhász (2) kaja (3) káptalanfüred (1) karikatúra (1) kasza (2) katona (3) kenyér (1) kerecsen (1) kereskedelem (3) kérész (1) kiképzés (1) kimaradás (1) kína (1) kisebbség (3) kőolaj (1) kopjafa (1) kultúra (7) kutya (1) lakótelep (1) lengyel (1) lőszer (1) löveg (2) magyar (5) máté (7) méhek (1) méhészet (1) menyhal (1) merkur (1) méz (1) mi8 (1) misina (1) montenegro (6) motor (5) motoros (4) mozart (1) mozi (5) multi (1) munka (5) művészet (1) nagymama (1) népszavazás (1) néptánc (1) nyár (2) nyaralás (7) óballa (20) okoskodás (1) óratorony (1) orosz (2) őrség (1) osztály (1) pacal (1) paduc (1) pálinka (1) palota (1) paraszt (10) peca (1) pécs (1) penny (1) plus (1) pm (1) polgár (2) politika (8) politikus (2) porec (1) pörkölt (6) proli (3) propolisz (1) quad (1) rafting (4) ragály (1) repülés (1) retro (1) rialto (1) rokonok (5) sas (2) segítség (2) senkiházi (2) sereg (2) simson (1) smatch (1) sorozat (1) spar (2) spíró (1) stillzon (1) strand (2) sváb (4) szakács (3) szánalmas (6) szapárfalu (1) szarvasmarha (1) szatmár (1) szellem (1) szép (5) szerelem (3) szerencsétlen (4) szigligeti (1) szikora (1) szilikát (1) szilke (1) szilva (1) szolnok (1) szőlő (1) szomszédok (3) szorgalom (5) szovjetunio (2) tábor (1) tanár (1) tara (2) tarack (2) tavasz (3) technika (4) tégla (1) tehén (1) tehetség (3) tenger (6) tesco (1) tettye (1) tisza (9) tiszakóród (1) tiszakürt (1) tiszavirág (1) törökszentmiklós (1) trabant (1) traktor (1) tudás (2) tüntetés (1) túrizmus (1) túrkeve (3) tüzér (2) túzok (1) tv (1) üdülés (11) ünnep (13) ural (2) usa (1) utánzás (3) utazás (5) úttörő (1) vallás (1) váncsa (1) város (4) vasarely (1) vega (1) vélemény (12) velence (1) venezia (1) vércse (1) vidék (22) vihar (1) világválság (2) visegrád (2) vita (1) yvonne (1) zene (5) zündapp (1) Címkefelhő

Szauna

2009.03.19. 21:00 :: ekkerjoz

Sokáig irigyeltem a skandinávokat, hogy milyen hanyag eleganciával tudnak izzadni munka után egy nagyot, kifújva a napi stresszt. Ülnek a forró szaunában, előredőlvén, könyék a térden, néha veríték csöppen a borovi fenyő padlóra.

Aztán megtudtam, hogy a nemcsak a messzi és hideg északon, hanem a messzi, forró délen is szeretnek ám izzadni a jónépek, a tradicionális közel-keleti fürdő még a szaunát is felülmúlja. Sőt, a római patríciusok is szívesen üldögéltek a forró vízzel hevített márványlapokon, nem is beszélve a mayákról, meg az aztékokról, azannyukjóistenit.

Katona koromban szaunáztam először, elég ritka sport volt a nyolcvanas évek elején. Csak pár szálloda, sportcentrum építtetett szaunát, drága dolog, üzemeltetni is. Aztán a rencerváltás környékén elszaporodtak a konditermek, később a fitness centrumok, egyre több szauna épült melléjük. Mára sokkal jobban elérhető lett az otthoni szauna építése is, ráadásul megjelent a piacon az olcsó infraszauna.

Rendszeresen járunk szaunába, inkább az infrát szoktam választani. Hetven fokon izzadok egy órát, félidőben hidegvízzel lehűtve magam. Nagyjából 120 métert köll gyalogolni a wellnes centrumig, szóval nincs messze, nem is drága, mégis azon meditálok, otthon építek egyet. Infrát persze. Gazdaságosabb, kisebb helyen elfér, és állítólag hatékonyabb a skandináv fajtánál. Jó lenne gőzkabinnal kombinálni, az lenne az igazi. Ha wellness hotelbe megyünk a zasszonnyal, mindig a gőzben kötünk ki, volt olyan, hogy csak nekünk indították be.

Azt mondom, izzadjunk egyet.

 

 

22 komment

Címkék: család egészség

Ocean's Thirteen

2009.03.13. 10:00 :: ekkerjoz

Gondolom, mindenki látta már ezt a filmet, de hát én újszülött módján nézem a tévét, nekem ujdonság volt. Ha két szóban, és artikuláció mentesen kéne megfogalmazni, azt mondanám, kurvajó film, de inkább bő lére eresztem.

Las Vegasban új szálloda-kaszinó épül, elég formás ház, bár szerintem az építőmérnöki tudás és magasépítő technológia ott sem tudna hasonlót összehozni, túlságosan futurisztikus és kivitelezhetetlen épület.

Akár a filmbéli történet. 

Két üzletember bulija az új kaszinó, de az egyik, Al Pacino (Willy Bank) átveri a társát. Elliott Gould (Reuben) ezt infarktussal szenvedi el, majdnem belepusztul, hogy becsapták.

Barátai és üzletfelei kezdetben legszívesebben klasszikus gengszter módra kinyírnák a borbélynál  Bank-et, de először adni akarnak esélyt a javításra. Itt már gondoltam, hogy nem a sablont fogják követni, eddig minden maffiafilm valami drámai módon elkövetett leszámolással rendezte a hasonló üzleti vitákat. Viszont George Clooney (Danny Ocean) nem egyszerű maffiózó, tényleg elmegy a gecó szállodáshoz, felkínál egy lehetőséget a javításra. Willy Bank persze kineveti és elhajtja a fenébe, ahelyett, hogy bedarálná a födémbetonba.

Innentől megy át a film tudományos-fantasztikus paródiába. Ocean barátai összedobják a zsozsót, és elhatározzák, megfingatják Bank-et, beletörlik az orrát a saját szemétségébe, és megpróbálják a haverjuk pénzét, és egészségét visszaszerezni.

Ehhez minden létező technikai trükköt bedobnak, a távirányítós dobókockától kezdve a manipulált kártyaosztó gépen keresztül az átprogramozott félkarú rablókig. Sokkal ügyesebb gengszterek, mint például Demszky, két fúrópajzsot pillanatok alatt lenyomnak a nevadai anyaföldbe.

Mindenáron azt akarják elérni, hogy Bank bukjon valami 500 millió dollárt az első este. Nem riadnak vissza attól sem, hogy legyőzzék a mesterséges intelligenciát, amely minden játékgépet, blackjack- és kockaasztalt egyszerre tud ellenőrízni.

Kérem, ez egy szórakoztató film. A zene egyszerűen fenomenális. Aki soha nem jut el Las Vegasba, de mindig is vágyik oda, inkább másik filmet válasszon a kaszinókról. Ebben a filmben a ház veszít, Willy Bank veszít, és ez általában ritkán jellemző a szerencsejátékban érdekeltekre, beleértve a szövetségi kormány hazárdjátékot felügyelői szerveit, köztük a nyomozóirodát.

Ajánlom a filmet, ha akad két üres órájuk a jó zenére, pörgős cselekményre, happyend-re. Akik szeretik a maffiafilmeket, de hajlamosak hitetlenkedésre, akár műszaki, akár esztétikai okok miatt, nézzenek inkább Pesty Fekete Doboz-t.

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény film

Le Griffon

2009.03.12. 16:00 :: ekkerjoz

1 komment

Címkék: utazás

Bacsó Péter

2009.03.12. 09:00 :: ekkerjoz

1928-2009

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény

eos

2009.03.11. 07:30 :: ekkerjoz

Dávid fotói.

9 komment

Címkék: dávid

Mamma mia

2009.03.07. 20:00 :: ekkerjoz

Semmi mást nem hallottam, csak ABBA és Boney-M számokat, akárhová csavartam a Sanyo zsebrádió keresőjét. A szabadeurópán, a luxemburgon egymást váltották, de Komjáthy, meg B.Tóth műsorok fénypontja sem volt más.
ABBA: Chiquitita.
Boney-M: Rasputin.
Végtelen éjszakákon, sebváltó, meg wankel metszetek rajzolása közben, csak ezek szóltak. Ha meglátok egy robbantott ábrát, pavlovi módon cseng kisagyamban a waterloo.

Az ABBA filmet persze megnéztem. Éppen Miskolc-Tapolcán pihengettünk. Tudatosan választva, önként vittem el a nejem, mert jó asszony.
Ez komoly teljesítmény, betettem a lábam egy olyan plázába, ami közvetlenül mekdoneldsz mellett van, csapás-csapás hátán.

A filmet nyilván képeslapnyomdák és utazási irodák finanszírozták. Ilyen színek, és ekkora hullámok egész Görögországban nincsenek. A film egyetlen erénye Meryl Streep, aki hitelesen játszotta el a saját lányát, legalábbis jobb volt tininek, mint az a csirpák Goldie Hawn utánérzés.

Pavlov fordítva is működik. Hallgattam a zenét, és egyszerre láttam a mozivásznat, meg a régi rajztáblát. Éreztem a Rotring tus szagát, ami halkan neszelő csőtollból feketül rá a pauszra.

Fenti írás komment volt a Plastik Média egykori postjához.

2 komment

Címkék: film mozi

Kerítés

2009.03.06. 10:00 :: ekkerjoz

Lajos bátyám amolyan közös képviselője az utcának, ahová pár éve költöztünk. Az elsők között kezdtek építkezni a hetvenes évek elején, a volt bikalegelőt felparcellázta a tanács Trautmann-féle lakótelepre, meg sakktáblás utcákra. Lajos bácsi korosztálya akkor volt fiatal harmincas, szövetkezeti dolgozók, gyári melósok, tanáremberek építették fel az utcánkat. Ahogy a lakótelep is sablonra épült, a sok kockaház is mind egyforma, 9x9x4 méteres tömeg, sátortető, aztán szünet, majd melléképület, műhely, tároló, vagy garázs, hozzáragasztva az ólak, a gerincek szintje egyre lejjebb ugrik, végül a budi zárja a sort.

Valójában nem egy élet munkája volt ilyen birtokot összehozni. Lajos bácsiék dolgoztak három műszakban a gyárban, meló után nem is öltöztek át, ahogy dudált a gyár, mindenki pattant biciklire, és szaladtak építeni a házat. Hol a sajátjukat, hol barátokét, rokonokét.

A mi környékünk így épült fel, ahogy a fél ország, persze. A munkahelyek állami, vagy szövetkezeti tulajdonban voltak, segítették a dolgozókat fuvarral, eszközökkel, némi pénzzel, cserében a melósok 30-40 évet ugyanott húztak le szó nélkül.

Szeretem ezt a környéket, széles utcák, előkertek, gyümölcsfák az utcán, tavasszal szép, mikor egymás után lobbannak be a fák virágai, jószagú lesz a levegő. A lakók lassan kezdenek lecserélődni, ahogy sorban fogynak a hetvenes-nyolcvanasok, úgy költöznek ide a mai harmincas-negyvenesek.

Lajos bácsi nem a közvetlen szomszédom, két házra lakik, egyenes tekintetű, gerincű ember. Valahogy mindig neki jutott az utca gondja, ha közművet vezettek, sorra ő járta végig a házakat aláírásért, szólt a többieknek, ha össze kellett valamire dobni a pénzt. Pedig nem egy szószátyár ember, két szóval elintéz mindent, nem túl agilis alkat. Egyszerűen hiteles, megfontolt.

Mikor odaköltöztünk az utcába, lebontottam az ólakat, bővítettem a házat. Az idős szomszédaim ezt nem díjazták, sorra kérdezték, miért nem jó, ahogy volt. Rosszallást persze nem mutattak, csak én éreztem úgy, mintha a lelkükbe léptem volna azzal, hogy pillanatok alatt bontom el, amit ők évtizedekig építettek.

Kerítést is újat építettem, ebből lett a baj. Bonnie kutyám kicsit szeles németjuhász szuka, szeret mindenkit, ha jön hozzánk valaki, felugrál rá, azt hiszi, játszani jönnek vele, mi másért. Egyedül a macskákat nem szereti, ha bejönnek a portára, végük, és ezt szó szerint kell sajnos érteni.

Akkor éppen a kerítést falaztam, a család kinn molyolt valamit az udvaron, annyira el voltam foglalva, hogy nem vettem észre a bajt. Gyorsan történhetett a dolog, Bonnie szájában ott figyegett egy nagy tarka macska, Csillu seprűvel próbálta a kutyát terelni, Lajos bácsi meg csúnyán kiabált, miért nem vesszük el a kutyától a cicát.

Bonnie csak akkor eresztette el a macskát, mikor lelocsoltam vízzel, de addigra olyan lett szegény pára, mint a rongy. Lajos bácsi szó nélkül fogta a tetemet, elballagott haza. Ha a tekintetét le tudnám rajzolni, megélnék belőle.

Ezután nem fogadta a köszönésünket Lajos bátyám, pedig régen messziről intett, vagy kiáltott. Levegőnek nézett, ez nagyon rosszul esett. A macska jött be az udvarunkra, nem a kuty rontott ki, hogy legyilkolja. De megértettem, hogy egy öreg embernek nagy csapás, ha elveszti valamijét, még ha egy macskát, akkor is.

A harmadik, vagy negyedik nap telt el a tragédia óta, lassan készen lettem a kerítéssel. Éppen a kapuval szöszöltem, mikor valaki köszörülte a torkát mögöttem. Lajos bácsi volt, azt mondta, ne haragudjak, ha rosszat szólt pár napja, nem szokott ő szomszédokkal veszekedni, de a macska évek óta lakott náluk, családtagnak számít. Mondom, bátyám, semmi baj nincsen, én sajnálom, hogy az a nyavalyás kutya nem volt megkötve.

Toporog az öreg, látom, hogy valami bántja még. Nagy nehezen sorolta, hogy már napok óta kereste a cicát, mikor meglátta az utcán, de mire átjött hozzánk, Bonnie elkapta. Meggyászolták a macskát, a felesége belebetegedett, új vérnyomás gyógyszert kellett íratnia, sokat sírdogált. Hát, így csavargatta a kést lelkemben az öreg. Egyszer aztán kibökte, hogy tegnap este, mikor hazaért a gyógyszertárból, a macska ott üldögélt a ládájában, csapzott, vékony volt, teljesen kiéhezve, tele bogánccsal.

Azóta megint messziről integetünk, vagy nagyot köszönünk, ha látjuk egymást.

1 komment

Címkék: kutya szomszédok vidék bonnie

Jég

2009.02.24. 14:00 :: ekkerjoz

Kegyetlen hideggel ért minket a tél, akkora havat rakott a jeges szél az útra, hogy nem jutottunk el a városig. A falu közepén álltuk körbe a keresztet, az asszonyok énekeltek, emlékeztünk Isten fiának születésére. Nem volt papunk, aki megáldott volna, de hullt reánk a hó, így éreztük át az isteni gondviselést.

Egyre csak havazott, minden reggel arra keltünk, hogy megint arasznyi hó esett éjszaka. Az udvaron már hasunkig ért, lapátolni kellett, hogy ki tudjunk járni a jószágokig. Az istállóban jó meleg volt, etettem, itattam, kihordtam hátra a csatakos almot, szórtam frisset. A borjak nagyot nőttek ősz óta, lassan be kell őket bika alá rakatni, jövő karácsonyra legyen kisborjú is. A lovat kivittem járatni, öcséim a bivalyokkal fordultak egyet a mély hóban, ha nem dolgoznak az állatok, búsak lesznek, télen is foglalkozni kell velük. 

Apám utánam szólt, ne kössem be a lovat, bemegy a városba számadó urunkhoz. Anyám kérlelte, nem kéne menni, nagy a tél, nagy a hó, ne menjen kend, megeszik a farkasok. Apám persze szót nem viselt rája, dolgom van, süssed meg estére a négy nyulat, ami lóg az eresz alatt, másra ne legyen gondod. Mind a négyet? Mindet, aszontam.

Fölnyergeltem, apám húzott a haslón, szekercét vett magához, meg a hosszú nyelű szárvágót, összefogta elől a subát, nekiindult az útnak. Kerülővel ment az erdő mellett, oda nem rakott a szél annyi havat. A falu után már kengyelig ért a hó, de legalább nem fújt a szél, csak hideg volt nagyon. 

Estefelé megnyúztuk az erdőmestertől vett kövér nyulakat, hagytam lógni kicsit a hidegen. Anyám vizet melegített, ecetet öntött hozzá, gyökeret, répát főzött bele, tört egy kevés sót. Megabálta a nyulakat, de csak kevéssé, nehogy szétfőljenek. Aztán megtűzdelte őket keményre fagyott birkafaggyúval, rozmaring ágat, zsályalevelet adott mellé, úgy tette a kemencébe. Finom illatokat éreztünk már, mikor a setét udvarról dobogást hallottunk. Szaladtunk apánk elé, belepte a hó őt is meg a lovat is. Vendéggel jött, számadó úr ácsmesterével, át voltak fagyva nagyon. Anyám bort, pálinkát adott az asztalra, elővette a kemencéből a nyulakat, szakajtóból a kenyeret, kamrából sajtot hozott. 

Apámék ittak elsőnek, csak aztán vették a nyulas tálat maguk elé. Szépen megsültek a nyulak, faggyútól zsírosan ragyogott apám arca, ahogy tépte a húst. Az ácsmester is jó étvággyal evett, haraptak kevés sajtot, itták a bort. Mikor végeztek, mink ettünk öcséimmel, közben apámék dünnyögve beszélgettek a tiszta szobában. Anyánk leszedte utánunk az asztalt, sajtot, kenyeret vitt még apámék után, lassan nyugovóra tértünk.

Másnap korán ébresztett apám, már ki volt készítve az ünneplő ujjasom, nagyapám temetésén volt rajtam utoljára. Anyám reggel biztosan sírt valamiért, mert piros volt a szeme, de nem volt érkezésem kérdezni, mosdóvizet hozott, úgy fürösztött, mint kisgyerek koromban, nagyon megszégyelltem magam. Tiszta inget adott, apám borotvát hozott. Alig volt még szakállam, könnyen túl voltam a beretválkozáson. Mire öcséim felébredtek, már ünneplőben álltam, nagy zavartan, sejtettem, mi készül, torkomban dobogott a szívem.

Apám is frissen borotválta arcát, haját újrafonta, fehér szalaggal kötötte el. Haja már igen szürke volt, szinte fehér, pedig csak negyven aratást ért apánk, én meg csak tizennyolcat. Tiszta szűrt vettünk, vendégünk piros szalagot kötött nyakába, így indultunk neki a napnak. Ropogott a friss hó bocskorunk alatt, ahogy lépdeltünk lassan a falu közepe felé. Egy házat láttam én csak, violámék házát, de sokszor jártam erre, hátha látom. Persze a sövényen sosem láttam keresztül, de ha mozgott a kútágas, tudtam, hogy csak azok a gyönyörű, kedves kezek húzhatnak vizet, akik nekem is inni adtak nyáron a tikkasztó melegben.

Kedvesem apja, Gyuri bácsi állt cifra subában a házuk előtt, meglapogatták egymás hátát az ácsmesterrel, az ő házukat is, ahogy minden más házat a faluban, ez a mester figyelte végig, mikor árvíz után újakat építettek. Apánkat kimérten, de tisztelettel köszöntötte, ahogy apám is csak szőrmentén szólt. Nekem nem is köszönt, pedig lekaptam a süvegem, úgy kívántam szép jó napot. Odabenn csak kedvesem anyja volt, néztem körül, hol vannak a lányok, de nagy csend volt a házban, semmi nesz nem hallatszott.

Apámék a faragott asztalhoz ültek, én csak úgy álldogáltam két ajtó között, nem is hívtak be, de nem is küldtek ki, vártam a soromra. Apám nagy szót kezdett, elmondta, megnőnek a gyerekek, ahogy a sudár jegenyefa, eljön az ideje, hogy párt keressenek. Gyurka bátyám hallgatott, rákönyökölt az asztalra, hagyta apámat beszélni. Aztán a vendégünk beszélt, elmondta, mennyire jól ismeri apámat, a családot, milyen sokat dolgozunk testvéreimmel, otthon is, robotban is, ha nem csap belénk a ménkű, mind derék emberek leszünk, különösen én. Sose szóltak még így rólam, talpamig pirultam el, nem mertem az öregekre nézni. 

Gyurka bácsi maga elé nézett, mint akit rettenetes gondok gyötörnek, lassan egyenesedett föl a szóra. Apámhoz szólt, elmondta, ahogy minálunk csak fiúk, úgy náluk csak lány gyerekek születtek, három is. Nagyon hamar megnőttek, lassan eladó sorba kerülnek, és így keserítik meg apjuk életit. Nagy felelősség lányos apának lenni, mert a fiúgyerek elél a maga kenyerin, de jányok mellé keresni köll a legényt. Mondja ki hát a szót, fordult apámhoz.

Apám fölállt: Gyurka bátyám, a gyerekek kinézték már maguknak egymást, adja hát nekünk a jányt. 

Gyurka bácsi szeme elborult kicsit, mint csépléskor, ha por hull bele, beparancsolta egy szóval a feleségit. Megkérték a jányt, asszony. Marika néni, szegény, csak kendőjébe zokogott, mintha valami csapást kéne elviselni, haggyad ezt, ráérsz ríni még eleget. Hozzál bort. 

Ittak, megtörölték bajszukat, megint ittak, leültek. Gyurka bátyám hozta szóba elsőnek, hogy legyen hát, nézett apámra, mikor tartsuk az esküvőt? Apám összenézett az áccsal, úgy gondoltam, mondta, hogy mire kész a házuk, megtartjuk a menyegzőt. Elkerekedett Gyurka bátyám szeme, milyen házuk, az sok pénz, nagy munka, nem olyan egyszerű dolog. Apám erre elmondta, hogy számadó úr adott telket a falu végén, meg tíz ölnyi erdővágást, így nem lesz olyan rettentő költség a ház. Én is csak meresztettem a fülem, milyen jól eltervezte ezt az én jó apám.

Aztán még sokáig tárgyaltak, házról, hozományról, mindenféle dologról, de én már nem figyeltem, mert csendben pityeregve előjöttek a lányok, anyósom terelte őket a konyha felé. Ott álltam a tisztaszoba, meg a konyha között, nem tudtam levenni a szemem a kedvesemről, nem nézett föl, pirult nagyon. Közben elküldtek valakit anyámékért is, beállított lassan az egész család.

Gyurka bátyám végül maga elé hívott, apám elővette, kezembe nyomta a városból vett selyemkendőt. Gyurka bácsi megfogta a lánya kezét, úgy adta az enyémbe, kedvesem keze forró volt, erősen szorított. Elfogadta a kendőt, akkor nézett gyémántos szemekkel rám, barna, meleg fények simogattak, ahogy lassan mosolyra húzódott a szája.

Anyósom sültet, kenyeret tett az asztalra, két család ülte végig, az öregek vitték a szót. Mi csak a végén ültünk le egymással szemben, átnyúltam az asztalon, simogattam kedvesem kezét, menyegzőig már nem érhetek többet hozzá.

Néztük, néztük egymást, a szerelem beköltözött hasamba, nem tudtam enni, nem figyeltem én már senki másra.

Előző fejezet

4 komment

Címkék: család óballa fegyvernek

A good year

2009.02.18. 19:00 :: ekkerjoz

Itthon punnyadok némi bajok között, legnagyobb gond, hogy unatkozom. A makacs takonykóron nem segít az agykontroll, sem a forraltbor, főztem már kínomban grogot, puncsot, de a pálinka ízét sem érzem, olyan nagy a dráma. Nem jutottam el anyámhoz sem, Julianna nap volt, születésnapját is kellett volna köszönteni, de félek, hogy elkapja tőlem az influenzát, nem hiányozna neki. Így aztán nézem a tévét, amúgy is rákaptam nemrég, mikor apámnál szereltem antennát. Piszok jó műsorok vannak, rengeteg ismeretterjesztő csatorna, pár zenei adó, hatféle sport, meg hát a filmesek, tetszik. Utoljára a Multichoice Channel előfizetője voltam, nem mostanában szűnt meg a csomag. Aztán kábeltévére fanyalodtunk, de a sok gagyi valóságshow idején, olyan 2000. után leszoktam a tévézésről, minden csatornán ugyanaz a kretén kukkolós adás ment. Összeszámoltam, az olasz, német, magyar, szlovák adókon összesen kilencféle reality fasság, ugyanazokkal a szemét reklámokkal, belem kifordult tőlük. Nem vagyok prűd, de mikor ribancokat toboroztak valami idióta, agyontetovált, fingós szarházinak, és szavazni kellett, kivel izéljen, egy másikon meg egyenes adásban defloráltak egy szüzet, hát az végleg leverte az ékszíjat, egy darabig lemondtam a tévéről, szerintem nem veszítettem semmit.

Most viszont három napja tévézek, netezek felváltva. Kifogtam egy jó kis filmet az egyik mozicsatornán, ha nem bánják, reklámoznám.

Russel Crowe egy angol tőzsdegurut (Maximillien Skinner) játszik, aki sorra szívatja meg a konkurrens alkusz cégeket, sikeres, magabiztos, visszataszítóan nagyarcú, igazi yuppie-fazon. Egy sikeres tőzsdei manőver után tudja meg, hogy Provance környéki chateau-művelő nagybátyja (Henry Skinner), akit húsz éve nem látott, meghalt. Nem rázza meg a dolog, az sem érdekli, hogy megörökölte a szőlőbirtokot. Viszont mivel a tőzsdefelügyelet egy hétre felfüggeszti, nem kereskedhet, van ideje Franciaországba utazni, átvenni az örökséget, amit látatlanban el akar adni.

Alig találja meg a szőlőt, eltéved, angol mód közlekedik a jobbratartás helyett, majdnem elüt egy kerékpárost. Szinte nem ismeri föl a régi birtokot, ahol gyerekkorát töltötte léha nagybátyjával, leromlott minden, a medencében pár évnyi avar, a teniszpályát sem használta régóta senki. A házra is ráfér egy alaposabb tatarozás, megöregedett a vincellér, és egykor csinos felesége is. Őszintén örülnek a felnőtt Max-nek, aki tartózkodóan áll hozzájuk, szeretné mielőbb letudni a hagyatéki dolgokat, és dráma nélkül, de jó áron elpasszolni a birtokot. A vincellér pont erre számított, kicsit átalakította a szőlőt, felszórta murvával, a pincében lévő bort kicserélte gyilkos lőrére, annak reményében, hogy Max így eláll az eladástól, nem talál majd vevőt.

Max erről nem tud semmit, küld az ügyvédjének pár fotót, aztán beleesik az üres medencébe, ott találja meg az előző napon felborított biciklis, Fanny Chenal (Marion Cotillard, bizony, a Taxi sorozatból, fúdecsini). Neheztel Max-re, aki nem is tud arról, mit csinált a nővel, Fanny azért rendes, kimenti a férfit a medencéből, igaz, sajátos módon.

Valahol itt kezdtem el gondolkozni azon, hogy ki rendezte a filmet, és nem hittem a szememnek a végén, kérem, Ridley Scott, az ősz mester, bizony, a fene gondolta volna. Persze a végefőcímig még sok méter filmet nézünk, de nem lőném le a poénokat. Ridley Scott mesél, finom képekkel operál, nincs a filmben különösebb dráma, mégis szórakoztató, kellemes mozi. Kicsit megtanulunk borászkodni, kicsit belelátunk a provanszál gasztronómiába, bár egyiket sem domborítja ki a mester, éppen csak érinti a témát, mintegy kedvet csinálva egy nagyobb kiránduláshoz. A filmet a fények stafírozzák ki, semmi túlzás, de minden szín a helyén van. A szereplők nem igyekeznek igazán, mintha a nemzetisek egy profi délutáni tájelőadást akarnának lenyomni óballa alsón, nem ripacsok persze, csak inkább bulimoziznak egyet, maguknak. Meg nekünk, szerencsére.

Nincs viszont szerencséje Ridley Scottnak a magyar fordítókkal, legalábbis a címet minden esetben átkeresztelik, ahogy a Blade Runner-ből Szárnyas fejvadász, az Alien-ből Nyolcadik utas a halál, úgy lett A good year címből Bor, mámor, Provance, így keressék.

4 komment

Címkék: tv film mozi bor szőlő

Motor IV.

2009.02.09. 12:00 :: ekkerjoz

Majd' egy éve írtam egy posztot az értelmetlen motoros halálról.

Aki nem olvasta, most megteheti.

Tavaly, mikor írtam, már tizennégy motoros halt meg olyan balesetben, ami egy kis ésszel, rutinnal, higgadtsággal elkerülhető lett volna. Arra gondoltam, elér pár motoroshoz az írás, és ha a gázból nem is vesznek vissza, azért figyelnek magukra kissé.

Kérem szépen, a dolog alig egy év alatt beérett.

6 komment

Címkék: vélemény motoros motor idióta

A Könyv

2009.01.14. 12:00 :: ekkerjoz

Hölgyeim és uraim, a Földhöz ragadva blog büszkén bemutatja legragyogóbb gyöngyszemét hazai könyvkiadásunknak, mely album tartalmában, kivitelében egyaránt, magasról lenyomja az egész szezonális könyvpiacot, Norbi és Stahl Judit egymás vállára borulva zokognak emiatt.

1 komment

Címkék: barátok humor irodalom karikatúra tehetség

Vércse

2008.12.17. 13:30 :: ekkerjoz

Még csipasz korában leltem az erdőn, tavasszal, csúf jószág volt, kiesett a fészekből, ott tátogott a fa tövén. Hazavittük, kisebbik öcsém mondta, tartsuk meg, aztán figyelgessük, mire viszi, ha felnő. Akkora volt, mint két gyermekököl, pihés batyu sárga csőrrel, folyton evett, nem győztük sáskával, ebihallal etetni. Csináltunk néki fűzvesszőből ritka fonású kast, aztán ahogy nőtt, csak estére fogtuk be. Kinn totyogott az udvaron, a kakas párszor megrugdosta, de mikor megnőtt, odavágott neki, csak úgy hullt a kakastoll. Mikor repülni tanult, előbb a kútkávára szállt fel, aztán a kútágasra, háztetőre. Számadó úr megmutatta, hogyan kell kézre csalni finom falatokkal. Olyan szorítása volt a karmának, hogy inkább kézben tartott faágra hívtam, azt is elmorzsolta, úgy szorított. Nem volt egér a környéken, amint megtanult repülni, egész nap vadászott. Fenn körözött lassan, szitált, mint az ölyv, de madárra nem vágott a levegőben, csak a földön ragadta meg a zsákmányt. Nagy, szép vereshátú, sárgahasú, finoman pöttyölt madár lett, számadó urunk erdőmestere azt mondta engedjük tova, de nem akart elmenni az udvarból. 

Nyáron aztán nem is nagyon foglalkoztunk vele, egész nap fenn volt a levegőben, ha nem ült le éppen a kútágasra, ott falatozott néha valami férget. Alig hallatta a hangját, az ölyvek egész nap kiáltoznak, a sólymokat is hallani néha, a baglyok éjszaka szólnak, a vércse csendben volt. Nem húzott a fajtájához, megszokta az udvart, a falut, beköltözött a kémény mellett húzott füstölő ágba. Anyám azt mondta, nevezzük el a jószágot, ahogy a többit, mindenkinek volt neve, tehénnek, lónak, kutyának, még a kakasnak is. Így lett a vércse neve Vitéz, mert mindig úgy tartotta, forgatta a fejét, úgy nézett le ránk, mint valami páncélos lovag a lován ülve.

Erdőmester egyszer elhozta a vadászmester sólymát, hogy összemérje a vércsével. Bóbitás ellenző volt a kerecseny fején, szép, nemes madár volt, csöndesen üldögélt az erdész karján, bőrpánt volt azon, hogy ne marja fel a sólyomkarom. Kimentünk a mezőre, nem sokkal az őszi szántás után, tele volt minden a friss túráson lakmározó gerlékkel, sirályokkal. Az erdész levette a sólyom fejéről a fejfedőt, szinte azonnal felreppent a madár, egyre nagyobb köröket írt a levegőben, egyre följebb kapaszkodott. A vércsénk már rég fölszállt, szinte egyhelyben állt, a sólyom meg gyorsan szállt, mint a villám. Egyszercsak lecsapott a sólyom, háttal a napnak zuhant egy gerlére, porzott, ahogy leütötte, együtt pottyantak le a levegőből, tépni kezdte horgas csőrével. A vércsét ez nem zavarta, pocokra lesett. Elbírt volna a galambbal ő is, de nem szokott galambot csapni, legalábbis eddig nem láttuk. A sólyom lassan jóllakott, az erdész visszahívta karjára, a vércse még mindig fenn szitált.

Nem lesz ebből a Vitézből vadász, na, Isten áldja magukat. Így szereztünk jogot a vércsére, ha vadászott volna, elviszi az erdőmester, mert az erdőn minden az uraságé, fű, fa, jószág, minden. Még a gomba és szeder után is vámoltak minket, fát pedig csak azt volt szabad dönteni, amit mésszel megjelölt az erdész. Vadat nem ejthettünk, csak csapdákat áshattunk a falu körül. Télen a farkasok ellen volt jó, nyáron a vaddisznók ellen, ne túrják fel a vetést. Szigorúan elbántak a vadorzókkal, meg azokkal, akik bitorolták az erdőt, lecsapták a kezét, ha valakit lopáson értek. Tűzrevalót csak a lusta ember lopott, egész nyáron hordta a Tisza a fát, ahogy a hegyek alól kimosta az ár a partól a fákat, lejjebb kitette a partra, ebből gyűjtöttünk télire tüzelőt. Látszott, hogy nem az erdőről való, felénk nem termett hasonló fa. Vadorzásra sem szorultunk rá, csak mikor a nagy árvíz elvitte a falut, meg a termést, jószágot, mindent. Akkor a fákra, meg a kunhalmokra menekültünk fel, kevés állatot tudtunk menteni. Odaveszett a vízbe mindenünk, hát akkor a télen fosztogattuk mi is az erdőt, de más lehetőség nem volt.

Most nincs ilyen bajunk, a száraz nyarat meleg ősz követte, nem vetettünk búzát sem, annyira bő termésünk volt a nyáron. Az öregek is azt mondták, nem érdemes vetni őszi búzát, mert kétszer is kijön a Tisza, elvinné a vetést. Igazuk is lett nekik, a tél nagy esőkkel jött, hideg széllel, egyik nap még legeltettünk kinn az ártéren, másnap már bekötöttünk, és a subát elő kellett venni. Ki is jött a folyó, akkora esők voltak, a falut lassan körbevette a víz. Lassan húzódott vissza, mire kezdett száradni, jöttek a fagyok, havat sodort a metsző hideg szél, át a falu felett. 

Karácsony előtt ért a fegyverneki révhez a vízimalom, apám hozta a hírt. Az egész falu elindult, szánra hordtuk a búzát, rozsot lenvászon zsákban. A szánok elé fogott bivalyok lassan törték a havat, gőzölgött az orrukból a pára. A molnár, nagy bajszú, vállas, nagyhasú ember dörmögve köszönt, vékába öntette a búzát, úgy hordta fel a malom garatra. Mindenki kivárta a sorát, én is leballagtam a folyóhoz, néztem a nagy malomkereket, ahogy egykedvűen forog, a lapátok élére jeget vetett a folyó. A molnár felesége jött által a réven, egyedül ült a bárkában, csirke, kacsa volt nála, biztosan a körűi piacon járt. Nagydarab, erős asszony volt, megsüvegeltem. Adjon Isten jónapot magának is, mondta, megállt bennem a szó, eddig soha nem magáztak.

A molnár legényei már a mi búzánkat mérték, becsülettel levették az őrlésért járó vámot, dícsérték a búzát, milyen szép kövér, milyen tiszta. Nem volt különb pedig, mint mindenki másé, csak mi többet szeleltük, hát kevesebb volt benne a törött szem, meg a léha. Egész éjjel ment a malom, ilyenkor amíg egy szem őrletlen gabona volt a környéken, le nem állították. Finom, meleg liszt hullott a zsákokba, keményre tömtük, úgy kötöztük el a száját. Kinn raktunk tüzet, ahol nyáron a csorda forgott, körbeültük, csak akinek dolga volt a malom körül, az mozdult, a többiek néztek a tűzbe, amíg el nem aludtak nehéz subájukban, egy ültő helyükön.

Mikor készen lettünk, összevártuk egymást, elköszöntünk a molnártól. A felesége, derék asszony, kis cipókat sütött a révészek kemencéjében, minden szánra adott egyet. Nem ettük meg rögtön, a kezünket melengettük vele előbb, finom volt nagyon. Hazáig aztán szó nélkül ültünk a zsákokon, apám néha ostorral ösztökélte a bivalyokat, de azok se gyorsabban, le erősebben nem húztak, araszoltunk hazáig.

Anyánk alig várta a friss lisztet, volt nekünk kézi malmunk, de azon nem tudtunk ilyen finom lisztet őrölni, inkább csak darának volt az jó. Míg a lisztet felhordtuk a padlásrra, anyám négy bő szakajtóra valót kezdett dagasztani. Nagy teknőbe szitálta, vizet mert hozzá, aztán keresztet vetett, úgy kezdte dagasztani. Sokáig dagasztotta, hozzáadta a kovászt, rozslisztet, sót, nem engedett segíteni, pedig szakadt róla a víz, meleg volt a kemence miatt. Amint elhamvadt benne a parázs, készen lett a kenyérészta is. Szakajtóval formázta anyám, pihentette, közben kihúzta a pernyét a kemencéből. 

Megvártuk, míg megsül, pedig már lassan ragadt le a szemünk. Anyám énekelgetett, varogatott a gyertyánál, apánk csendesen faragott valamit, mink csak üldögéltünk a kemencesutban. 

Arra ébredtem, hogy anyám szólongat, az asztalon ott volt a frissen sült kenyér. Apám a nagykéssel keresztet rajzolt rája, szelt mindőnknek egy karéjjal. Csendesen ettünk, ízlelgetve minden morzsát, hosszan rágtam a kérges héjat, sötétre sült, keményre, édesre. Anyánk a maradék kenyeret vászonba csavarta, az asztalon hagyta. Késő este volt már, de elindultunk azokhoz az öregekhez, akik nem tudtak, vagy akartak magukra sütni. Örültek a friss kenyérnek.

Előző fejezet

Szólj hozzá!

Címkék: ünnep kenyér paraszt vércse óballa kerecsen

Kaja IV. - Csukaszezon

2008.12.03. 20:00 :: ekkerjoz

6 komment

Címkék: horgász barátok gasztro egészség horgászat vidék óballa

Keddre

2008.12.02. 01:00 :: ekkerjoz

VÁNCSA ISTVÁN

A keddi farok

2 komment

Címkék: kaja irodalom váncsa

Fény

2008.11.28. 11:40 :: ekkerjoz

Nagyon hosszú volt a nyár, a nap felperzselte a tarlót. Mikor az égerfa erdő eldobja levelét, és csak dúsmagvú tobzai maradtak az ágakon, nekifogunk feltörni a földet. Apám az öreg bivalyokat fogta be a régi faeke elé. A két jószág nagy szemekkel nézett hátra, ahogy apánk átvetette vállán a szárat, kezében fogva az eke szarvát. Izzadtak mind, nyáron kőkeményre száradt az anyaföld. A barázda nyílegyenes lett, zsíros, fekete hant, rög fordult ki az eke után. Segítettünk szántani, nem nagy a mi földünk, de eltelik vele az idő, a jószágnak is pihenni kell kissé. A szántásban varjak, sirályok keresgéltek, mit fordít ki az eke, pajort, férget, igen szerették.

7 komment

Címkék: barátok óballa fegyvernek

Két

2008.11.27. 09:00 :: ekkerjoz

ciklus. Nyolc év. 17 fotó. JoeJet.com

5 komment

Címkék: usa politikus

Tiszakürt 2008.10.31.

2008.10.31. 17:13 :: ekkerjoz

3 komment

Címkék: család máté csilli tiszakürt

Rege

2008.10.07. 20:30 :: ekkerjoz

Szólj hozzá!

Címkék: zene vélemény

Óballa, IV. Falunap

2008.09.08. 08:30 :: ekkerjoz

09.04. Csütörtök

Hajnal Lacival két szót váltunk egész héten, a költségek körül járnak a gondolatai, minden drágább, mint tavaly, de a források végesek. Támogatók azért akadnak, majd lesz valahogy.

Laci szerint sokan leszünk, kicsi lesz a falu, a jó idő sok látogatót hozhat. Én is ebben bízom, bár most nem annyira a falunap sikere miatt, apámnál birkát főzünk. Meghívtam valódi és virtuális cimboráimat, hátha tudnánk egy jót dumálni.

22 komment

Címkék: barátok család ünnep birka blues tisza élmény pörkölt vidék óballa

Lenin

2008.08.23. 06:18 :: Shepherd

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!

 

4 komment

Címkék: vélemény irodalom polgár proli

Montenegro - a hazaút

2008.08.05. 09:40 :: ekkerjoz

Nyaraláskor is akadnak fontos, nehezen megoldható feladatok, igazi kihívások, amiket egy magamfajta férfi nem hagyhat figyelmen kívül. Nehéz megállni, hogy ne gondoljak megszokott és begyakorlott kötelezettségeimre, a feladat az feladat, nem lehet megkerülni, akármilyen nehéz is. Nagy jelentőségű problémám akadt a nyaralás kellős közepén, nem készültem fel rá időben, és most improvizálnom kell.

1 komment

Címkék: család dávid máté montenegro üdülés csilli

süti beállítások módosítása